2015. július 28., kedd

Chapter 24.

A nappaliban arra keltem, hogy legurulok a kanapéról, ugyanis tegnap szétnyitottuk Liam mégis akkora helyet foglalt el, hogy az oldalamra fordulva is alig fértem, így hát egy könnyed lökéssel is a földön találtam magam. Ránéztem az órára, ami háromnegyed kilencet mutatott. Gondoltam ha már ennyi az idő és úgysem tudnék visszaaludni, készítek egy kis reggelit kettőnknek. Benéztem a hűtőbe, de az tátongott az ürességtől, ezért úgy gondoltam leugrok a közeli pékségbe és veszek magunknak valami ételt. Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy hosszított aljú fehér felsőt, majd az előtérben felhúztam a tornacipőmet és a bőrzsekimet is. Halkan becsuktam az ajtót és elindult a bolt felé. Nem volt messze tőlünk, így szinte már akkor éreztem a péksütemények illatát, amikor kiléptem a házból. Bementem az üzlethelyiségbe kértem két kakaós csigát és két sajtos pogácsát, majd fizetés után haza felé vettem az irányt. Próbáltam minél kisebb zajt csinálni, de a zacskó - amit a pékségben adtak - elég nagy hangzavart keltett a csendes házban. Szerencsére Liam elég mélyen aludt, hogy ezt ne vegye annnyira észre, de nekem egy kicsit kellemetlen volt. Elővettem két tányért az egyikre a csigákat, a másikra pedig a pogácsákat helyeztem el. Kettő poharat raktam az asztalra és egy dobozos narancslevet melléjük. Teljesen elkészültem mindennel, ezért úgy gondoltam ideje lesz felkelni ennek a hétalvónak. Visszasétáltam a nappaliba és leültem a kihajtott kanapé azon szélére, ahol Liam feküdt. Apró csókokat hagytam arcán, homlokán, majd ajkaira is adtam egy puszit, de ő magará rántott és egy kicsit hosszabbra sikerült, mint azt terveztem.
- Nem is aludtál. - Jelentettem ki, mire felkacagott, akit nem tudtam mire vélni.
- De igen, csak már az elején felkeltem és  nem akartam szalaszthattam el ezt a lehetőséget, így nem reagáltam rá. - Erre nem tudtam mit felelni ezért inkább mondtam neki, hogy hoztam reggelit. Gyorsan feltápászkodott előző helyzetéből, majd én is kimásztam az ágyból és együtt bementünk a konyhába. Elfogyasztottuk a péksüteményeket, megittuk a narancslevet, majd úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk egész nap semmit.

Este felé kezdett nagyon unalmassá válni ezért próbáltunk kitalálni valami programot. Liam azt javasolta, hogy menjünk el egyet bulizni. Én helyeslően bólogattam, még a többieket is elhívtam, hogy nehogy az legyen, hogy rájuk nem is gondolunk, de mindenki vagy azt mondta nincs kedve vagy azt, hogy nincsenek otthon, ezért maradt az, hogy csak ketten megyünk. Felvettem egy testhez simuló fekete ruhát és egy magassarkút, persze csak kisebb, hogy nehogy kitörjem a nyakam. Elkészítettem a sminkemet és kivasaltam a hajamat, majd lebattyogtam az előszobába.
- Kész vagyok. - Jelentettem ki, amikor leértem.
- Wow, de szexi ez a ruha - Megköszöntem bókját, majd a kabátomat felvéve mentünk ki az autójához. Mielőtt a klubhoz érkeztünk, Liammel gyorsan elugrottunk a házához, hogy át tudjon öltözni valami alkalomhoz illőbe. Körül - belül fél óra múlva a szórakozóhely hátsó bejáratánál álltunk. Itt a VIP vendégek mehettek be, szóval akinek volt egy kártyája a bejáratnál elhelyezett ellenőrzőszerkezethez, az be tudott menni a helységbe. Bent táncoló fiatalok terítették be a parkettet, a füstgép miatt pedig csak homályosan lehetett látni a DJ pultot. Először a bárhoz mentünk, hogy egy kicsit ráhangolódjunk az estére, én egy alkoholmentes koktélt kértem, mert elvállaltam a sofőrködést a mai napra, így Liam egyből erőssel - azt hiszen vodkával -  kezdte az estét. Amint megittuk a saját italainkat a táncoló tömegbe vetetettük magunkat és a zene ritmusára mozogtunk. Néhány szám után újra a bárpulthoz közelítettünk, ahol kaptunk még egy-kettő italt, majd újból a tánctéren találtuk magunkat. Épp egy lassú zene ment amikor  a DJ a mikrofonba megszólalt:
- Eddig minden csúcs szuper volt, de most jön csak a java. - ordított a mikrofonba és még szinte be sem fejezte a mondatát, jött a meglepetés. Minden oldalról ömlött a hab az emberek közé, akik sikongatva jelezték, hogy bejön nekik a dolog, persze ez alól mi sem voltunk kivételek. Ezalatt pedig Pitbull egyik pörgős száma ment, amit egyaránt üvöltött a tömeg. Körül-belül fél óra múlva beültünk egy boxba, ahol kicsit csendesebb volt a légkör, mint bárhol máshol. Elég sokat beszélgettünk, ami kicsit meglepett, hiszen nem egy ilyen helyen képzeltem el az ilyen szituációkat. Igazából mindenféle témát kiveséztünk. Közölte velem, hogy holnap meglátogatjuk a szüleit, ami egy kisebb gyomorgörcsöt váltott ki belőlem, pedig ismertem őket, most mégis más volt a helyzet, mert nem egyszerűen a haverjaként jelentem meg, hanem mint a barátnője, ami egy teljesen más felállás. Éjjel egy óra körül, úgy döntöttünk, hogy haza indulunk, mert másnap nem akartunk sem el késni, sem másnaposan menni, ami leginkább Liam-re vonatkozott, hiszen több magas alkoholtartalmú italt is megivott, én pedig a kólámmal vagy az alkoholmentes koktélommal tökéletesen elvoltam. Kettőkor sikerült ágyba keverednünk, mivel nem gondoltuk, hogy éjjel is van forgalmi dugó a belvárosban. Még gyorsan adtam az arcára egy jó éjt puszit, bár már szerintem nem érzékelt semmit sem a külvilágból, és ezt pedig a hangos horkolásából állapítottam meg.

Reggel korán keltem, hogy el tudjak menni boltba és össze tudjam szedni a szükséges dolgokat egy sporttáskába. Amint ezekkel végeztem felébresztettem Liam-et, mert egy 3 órás út állt előttünk és ebédre voltunk hivatalosak, ezért délután vagy este elég illetlen dolog lett volna beesni. Mindketten indulásra készen voltunk, ezért az autóhoz mentünk, majd ő az anyósülésre tekepedett le, én pedig a vezető szerepét töltöttem be. Sikeresen odaértünk, ami annak is köszönhető volt, hogy ugye én is onnan származtam, ezért nem volt teljesen idegen a környezet, bár be kell látni az évek nagyon sokat változott a város. Egyedül csak abban kellett segítséget kérnem, hogy most merre laknak a szülei, mert fogalmam sem volt, hogy hova költöztek vissza, de Liam tájékoztatott, hogy még mindig ugyanott laknak, ahol eddig.

Furcsa érzést keltett bennem a környék, hiszen Liam-ékkel majdnem szomszédok voltunk, ezért láttam a mi régi házunkat, amin az "eladó" tábla lógott és látszólag nem lakta senki, mert a fű és a gaz is majdnem térdig ért és az ajtók, ablakok is roskadoztak. Emlékszem imádtam itt lakni. A néhány házzal arrébb lévő úticélunkig már nagyon lassan gurultam oda.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése