2015. augusztus 28., péntek

Chapter 25.

Kellemes érzés fogott el az ismerős ház láttán. Olyan sok jó élmény fogott el, aminek néhány olyan csúnya vége lett, de szerencsére mára már minden rendbe jött. Leállítottam a motort, amire a mellettem alvó fiú is felkelt, így miután kiszálltunk az autóból a bejárat felé indultunk. Az ajtó nyitódott még mielőtt csengethettem volna. Liam anyukája széles mosollyal invitált be bennünket. Ahogy beértünk szoros ölelésbe vont mindkettőnket, majd ugyanígy tett Liam apukája is, aki időközben megérkezett hozzánk.
- Nagyon örülök, hogy eljötettek. Már olyan rég láttalak Amy, mennyit változtál azóta. Igazi nő lettél, egyszerűen gyönyörű vagy. - kissé elpirultam, de megköszöntem a kedves szavakat.
- Tudjátok nem véletlenül hoztam el magammal Amy - t. - kulcsolta össze ujjainkat Liam - egy ideje már együtt vagyunk, így gondoltuk elmondjuk. - A szülei csak gratuláltak nekünk, majd az ebédlő felé vettük az irányt, ahol már elő volt készítve a frissen sült - főtt étel. Már csak a látványtól nagyon éhes lettem, aztán megcsapta az orromat az étel illata, aminek nem tudtam ellenállni ezért egyből leültem, hogy minél hamarabb ehessek a fenséges ebédből.
Miután végeztünk az evéssel segítettem Karen - nek elmosogatni a piszkos edényeket. Eközben sok mindent meg tudtam az utóbbi évekről. Elmesélte, hogy szerette Londont, de a szíve visszahúzta ide Wolverhampton - ba, és hogy Liam már jó ideje nem járt itthon, mert annyit konceteztek mostanában, hogy nem volt ideje hazalátogatnia, ezért csak néhányszor beszéltek telefonon.
Ahogy végeztünk bementünk a nappaliba, ahol Geoff és Liam valami focit nézett. Az arcukról le tudtam olvasni, hogy ez valami nagyon fontos meccs lehetett, mert mindketten csak egy pillanatra emelték ránk a tekintetüket, de már vissza is helyezték a hatalmas képernyőre. Nem is zavartam őket inkább körbe vezettem tekintetem a helységen. Megláttam néhány régi és mostanában készült képeket a kandalló tetején és a falakon ezért arra vettem az irányt, hogy jobban szemügyre tudjam őket venni. Volt néhány, amit már láttam, de voltak újak is, amiken Liam és a két nővére szerepelt vagy csak az előbb említett fiú egy nyaraláson. Megmosolyogtatott az a kép. Annyira aranyos kisfiú volt és most meg már elmúlt 22 éves. Átvezettem tekintetem a falra, ahol Karen és Geoff esküvői fotója pihent. Eltöprengtem, hogy vajon nekem is lesz ilyen szép mennyasszonyi ruhám vagy esetleg gyerekeim, de el is hessegettem ezeket a gondolatokat, amikor két kéz ölelte át derekamat. Liam a fejét a vállamra helyezte, miközben együtt néztük a hatalmas fotót.
- Ugye milyen gyönyörű ez a kép? - kérdeztem tőle pár perc elteltével.
- Egyszer te is így fogsz mosolyogni életed legszebb napján. - Olyan édesen súgta ezeket a szavakat a fülembe, hogy csak elmosolyodtam, majd megfordulva egy puszit nyomtam borostás arcára.
- Gyere mutatok valamit. - Kezdett el az bejárat felé húzni. Felvettük a cipőinket és a kabátot, majd kilépve az ajtón, kézen fogva sétáltunk a régi játszótér felé. Először nem értettem minek jövünk ide, de amint megláttam a helyet egyből rájöttem. Az egész tér teljesen megújult, a régebbi játéjokat kicserélték korszerűbbek és kis virágos kerteket is alakítottak ki padokkal és egy kőösvénnyel keretezve. A számomra legkedvesebb és legtöbb emléket felhozó építmény még meg volt, csak a festése volt más, hiszen a régi már rozsdásodott és a festék is erősen pattogzott le. A hinta felé vettük az irány, és ahogy odaértünk belehuppantunk egy - egy ülőkébe. Löködni kezdtük magunkat, és úgy hogy felszabadultak vagyunk, nincs semmi problémánk, nem aggódtunk senki és semmi miatt, ami egy felemelő érzés volt.
- Arra gondolta, hogy most itt a nyár, mi lenne ha elkísérnél engem néhány koncertre?
- Szerintem ez egy remek ötlet, de szerinted nem fognak utálkozni miattam? Mármint nem akarom, hogy azt higgyék, hogy mindenkivel össze akarok jönni. Elég furcsa lenne, ha most a te oldaladon jelennék meg, hiszen néhány hónapja még Niall-el voltam együtt.
- Emiatt ne aggódj meg fogják érteni, de ha mégsem, nem érdekel mit gondolnak. A rajongóink igazán kedvesek csak először lesznek ellenszenvesek egy kicsit, de idővel megbarátkoznak a gondolattal.
- Akkor persze veled megyek, és amúgy merre mennénk? - Kérdeztem.
- Először Európába megyünk, ahol Franciaország, Németország és Hollandia lesz az úti célunk, majd Amerikába repülünk ott körül - belül hét koncertünk lesz, és nyár végén pedig itthon leszünk, dw majd beszélned kell a főnököddel a szabadság miatt.
- Már nem kell.
- Miért?
- Igazából már egy ideje nem dolgozok ott, mert folyamatosan engem piszkált meg mindenben engem vont kérdőre, így elegem lett belőle és kiléptem.
- Nem is mondtad nekem.
- Tudom és sajnálom is, hogy nem említettem, de elfelejtettem. - Nem szólt semmit csak biccentett egyet, amivel azt jelezte, hogy megértette és nem haragszik rám.
Rámosolyogtam, majd kicsit hátra dőltem - úgy hogy a hajam pont súrolta a földet - miután gyorsabban kezdtem el löködni magam. Újra kislánynak éreztem magamat. Mikor már kezdtem szédülni ebben a helyzet visszaültem és elkezdtem lassítani, hogy visszanyerjem eredeti pozíciómat. Liam - et figyeltem közben, aki csak nyugodtan ücsörgött és leste minden egyes mozdulatom. Hamarosan megálltam és átvándoroltam Liam ölébe. Nagyon reméltem, hogy nem szakad le a hinta kettőnk súlya alatt, de csak egy kisebb nyikorgást hallatott. Csak néztem borostás arcát, majd apró puszikat leheltem először homlokára, majd arcára és végül szájára. Ahogy ajkaink összeértek nem tudtam betelni vele, így egyre hosszabb és szenvedélyesebb csókokat adtam neki. Belemosolygott csókunkba, majd homlokát az enyémnek döntötte, úgy kémlelte arcomat.
- Szeretlek. - Szólalt meg egy idő után.
- Én is. - leheltem szájába, majd újra teljesen összefortunk. Ahogy nyelve táncra hívta enyémet, egyre jobban vágytam rá.
- Egy kicsit fázok. Nem megyünk vissza? - Kérdeztem, hiszen így estefele már eléggé lehűlt a levegő, és igencsak csípte arcomat a hideg.
- Rendben. - Összekulcsolta ujjainkat, majd úgy húzott maga után a szülei háza felé.
A szobájába beérve egyből ajkaimnak esett és ellent mondást nem tűrően falta őket. Kezeinket összekulcsolta fejem fölött miután óvatosan a falhoz nyomott. Alsó ajkamat kissé megharapta, mellyel azonnali bejutást adtam neki. Nyelveink forró táncba kezdtek, majd megfordított és az ágy felé kezdett tolni. Mikor elértük a fekvőhely szélét, ledöntött rá, ő pedig fölém támaszkodott, hogy ne nyomjon teljes súlyával. Nyakamba temette arcát és ott csókolgatta a puha bőrt, majd miután megunta összecsípte fogaival a területet. Közben lehunytam a szemem és élveztem minden egyes pillanatát cselekedeteinek. Puszikkal halmozta el először állam vonalát, majd számat édes csókokkal kényeztetni, miközben felgyűrte pólómat és hideg kezével megérintette csípőmet, majd egyre feljebb haladt, végül pedig megszabadított felsőmtől. Én is elkezdtem lehúzni róla a fekete ruhaanyagot, majd kibújtattam fejét rajta és valahova a szobába elhajítottam. Kínzó lassúsággal csatolta ki melltartómat, majd húzta le rólam, miközben én az övével babráltam és kisebb ügyetlenségekkel, de sikerült kicsatolnom, majd letolnom róla a nadrágot. Halk sóhajtások hagyták el számat, miközben melleimet csókolta vagy maszírozta. Beleakasztottam két ujjamat alsónadrágjának szélébe és egy erősebb rántással, már le is húztam róla. Ő sem tétlenkedett közben, mert megszabadított utolsó ruhadarabomtól is. Óvatosan olvasztotta össze forró testünket, miközben zilálásunk hallatszódott az egész szobában. Egyszerre léptük át a gyönyör kapuját, melyet egy hangosabb sóhajtással jeleztünk egymásnak. Liam mellém feküdt és próbálta egyenletessé tenni légzését, miközben tenyere arcomon pihent, melyet hüvelykujjával simogatott. Fejemet mellkasára hajtottam, és csak hallgattam szívverését.
- Szeretlek. - Csókolt bele hajamba.
- Én is. - Majd ezeket a szavakat kimondva hamarosan elnyomott az álom.

2015. július 28., kedd

Chapter 24.

A nappaliban arra keltem, hogy legurulok a kanapéról, ugyanis tegnap szétnyitottuk Liam mégis akkora helyet foglalt el, hogy az oldalamra fordulva is alig fértem, így hát egy könnyed lökéssel is a földön találtam magam. Ránéztem az órára, ami háromnegyed kilencet mutatott. Gondoltam ha már ennyi az idő és úgysem tudnék visszaaludni, készítek egy kis reggelit kettőnknek. Benéztem a hűtőbe, de az tátongott az ürességtől, ezért úgy gondoltam leugrok a közeli pékségbe és veszek magunknak valami ételt. Felvettem egy fekete cicanadrágot és egy hosszított aljú fehér felsőt, majd az előtérben felhúztam a tornacipőmet és a bőrzsekimet is. Halkan becsuktam az ajtót és elindult a bolt felé. Nem volt messze tőlünk, így szinte már akkor éreztem a péksütemények illatát, amikor kiléptem a házból. Bementem az üzlethelyiségbe kértem két kakaós csigát és két sajtos pogácsát, majd fizetés után haza felé vettem az irányt. Próbáltam minél kisebb zajt csinálni, de a zacskó - amit a pékségben adtak - elég nagy hangzavart keltett a csendes házban. Szerencsére Liam elég mélyen aludt, hogy ezt ne vegye annnyira észre, de nekem egy kicsit kellemetlen volt. Elővettem két tányért az egyikre a csigákat, a másikra pedig a pogácsákat helyeztem el. Kettő poharat raktam az asztalra és egy dobozos narancslevet melléjük. Teljesen elkészültem mindennel, ezért úgy gondoltam ideje lesz felkelni ennek a hétalvónak. Visszasétáltam a nappaliba és leültem a kihajtott kanapé azon szélére, ahol Liam feküdt. Apró csókokat hagytam arcán, homlokán, majd ajkaira is adtam egy puszit, de ő magará rántott és egy kicsit hosszabbra sikerült, mint azt terveztem.
- Nem is aludtál. - Jelentettem ki, mire felkacagott, akit nem tudtam mire vélni.
- De igen, csak már az elején felkeltem és  nem akartam szalaszthattam el ezt a lehetőséget, így nem reagáltam rá. - Erre nem tudtam mit felelni ezért inkább mondtam neki, hogy hoztam reggelit. Gyorsan feltápászkodott előző helyzetéből, majd én is kimásztam az ágyból és együtt bementünk a konyhába. Elfogyasztottuk a péksüteményeket, megittuk a narancslevet, majd úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk egész nap semmit.

Este felé kezdett nagyon unalmassá válni ezért próbáltunk kitalálni valami programot. Liam azt javasolta, hogy menjünk el egyet bulizni. Én helyeslően bólogattam, még a többieket is elhívtam, hogy nehogy az legyen, hogy rájuk nem is gondolunk, de mindenki vagy azt mondta nincs kedve vagy azt, hogy nincsenek otthon, ezért maradt az, hogy csak ketten megyünk. Felvettem egy testhez simuló fekete ruhát és egy magassarkút, persze csak kisebb, hogy nehogy kitörjem a nyakam. Elkészítettem a sminkemet és kivasaltam a hajamat, majd lebattyogtam az előszobába.
- Kész vagyok. - Jelentettem ki, amikor leértem.
- Wow, de szexi ez a ruha - Megköszöntem bókját, majd a kabátomat felvéve mentünk ki az autójához. Mielőtt a klubhoz érkeztünk, Liammel gyorsan elugrottunk a házához, hogy át tudjon öltözni valami alkalomhoz illőbe. Körül - belül fél óra múlva a szórakozóhely hátsó bejáratánál álltunk. Itt a VIP vendégek mehettek be, szóval akinek volt egy kártyája a bejáratnál elhelyezett ellenőrzőszerkezethez, az be tudott menni a helységbe. Bent táncoló fiatalok terítették be a parkettet, a füstgép miatt pedig csak homályosan lehetett látni a DJ pultot. Először a bárhoz mentünk, hogy egy kicsit ráhangolódjunk az estére, én egy alkoholmentes koktélt kértem, mert elvállaltam a sofőrködést a mai napra, így Liam egyből erőssel - azt hiszen vodkával -  kezdte az estét. Amint megittuk a saját italainkat a táncoló tömegbe vetetettük magunkat és a zene ritmusára mozogtunk. Néhány szám után újra a bárpulthoz közelítettünk, ahol kaptunk még egy-kettő italt, majd újból a tánctéren találtuk magunkat. Épp egy lassú zene ment amikor  a DJ a mikrofonba megszólalt:
- Eddig minden csúcs szuper volt, de most jön csak a java. - ordított a mikrofonba és még szinte be sem fejezte a mondatát, jött a meglepetés. Minden oldalról ömlött a hab az emberek közé, akik sikongatva jelezték, hogy bejön nekik a dolog, persze ez alól mi sem voltunk kivételek. Ezalatt pedig Pitbull egyik pörgős száma ment, amit egyaránt üvöltött a tömeg. Körül-belül fél óra múlva beültünk egy boxba, ahol kicsit csendesebb volt a légkör, mint bárhol máshol. Elég sokat beszélgettünk, ami kicsit meglepett, hiszen nem egy ilyen helyen képzeltem el az ilyen szituációkat. Igazából mindenféle témát kiveséztünk. Közölte velem, hogy holnap meglátogatjuk a szüleit, ami egy kisebb gyomorgörcsöt váltott ki belőlem, pedig ismertem őket, most mégis más volt a helyzet, mert nem egyszerűen a haverjaként jelentem meg, hanem mint a barátnője, ami egy teljesen más felállás. Éjjel egy óra körül, úgy döntöttünk, hogy haza indulunk, mert másnap nem akartunk sem el késni, sem másnaposan menni, ami leginkább Liam-re vonatkozott, hiszen több magas alkoholtartalmú italt is megivott, én pedig a kólámmal vagy az alkoholmentes koktélommal tökéletesen elvoltam. Kettőkor sikerült ágyba keverednünk, mivel nem gondoltuk, hogy éjjel is van forgalmi dugó a belvárosban. Még gyorsan adtam az arcára egy jó éjt puszit, bár már szerintem nem érzékelt semmit sem a külvilágból, és ezt pedig a hangos horkolásából állapítottam meg.

Reggel korán keltem, hogy el tudjak menni boltba és össze tudjam szedni a szükséges dolgokat egy sporttáskába. Amint ezekkel végeztem felébresztettem Liam-et, mert egy 3 órás út állt előttünk és ebédre voltunk hivatalosak, ezért délután vagy este elég illetlen dolog lett volna beesni. Mindketten indulásra készen voltunk, ezért az autóhoz mentünk, majd ő az anyósülésre tekepedett le, én pedig a vezető szerepét töltöttem be. Sikeresen odaértünk, ami annak is köszönhető volt, hogy ugye én is onnan származtam, ezért nem volt teljesen idegen a környezet, bár be kell látni az évek nagyon sokat változott a város. Egyedül csak abban kellett segítséget kérnem, hogy most merre laknak a szülei, mert fogalmam sem volt, hogy hova költöztek vissza, de Liam tájékoztatott, hogy még mindig ugyanott laknak, ahol eddig.

Furcsa érzést keltett bennem a környék, hiszen Liam-ékkel majdnem szomszédok voltunk, ezért láttam a mi régi házunkat, amin az "eladó" tábla lógott és látszólag nem lakta senki, mert a fű és a gaz is majdnem térdig ért és az ajtók, ablakok is roskadoztak. Emlékszem imádtam itt lakni. A néhány házzal arrébb lévő úticélunkig már nagyon lassan gurultam oda.

2015. március 31., kedd

Chapter 23.



/Amanda szemszöge/

**Június közepe**

Sikeresen elvégeztem a középiskolát négyes - ötös érettségivel, ami hatalmas büszkeséggel tölt el. Most van egy nyaram, hogy kipihenjem magam, aztán újra az iskolapad mögé vetem magam, hiszen felvettek Anglia egyik leghíresebb egyetemére, így tovább folytatom a tanulmányaimat. Elhatároztam, hogy keresek egy jobb munkahelyet, de amíg nem találok meg elégszem ezzel is.
Néhány napja Liam-től kaptam egy meghívást, hogy menjünk el moziba. Örömmel mondtam igent, mert már jó lesz egy kicsit kikapcsolódni. Amikor legutóbb találkoztunk és csak kettesben voltunk nem gondoltam, hogy ez fog történni, de azt hiszem, hogy egy kicsit beleszerettem. Próbáltam meggyőzni magam az ellenkezőjéről, de ahogy meghallottam a nevét vagy láttam a tévében az apró kis pillangók életre keltek a hasamban és nyughatatlanul repdestek össze - vissza. Még nem vagyok benne teljesen biztos, hogy jó lenne nekem vagy akár Liam-nek, ha belekezdenénk ebbe a kapcsolatba és rosszul sülne el.
Éppen a nadrágomat húztam fel, amikor csengettek. Gyorsan magamra kaptam, út közben egy övet is befűztem a ruhadarabba, hogy le ne essen rólam, majd ajtót nyitottam.
- Szia. - Köszöntöttem egy öleléssel, mire csak visszadörmögött valamit a fülembe.
- Mehetünk.
- Mindjárt csak még a táskám össze kell készítenem, addig ülj le vagy nem tudom.
- Rendben. - Felfutottam a lépcsőn és a szobámba előkerestem a kis barna táskámat, amibe csak a legfontosabb dolgokat pakoltam el. Felhúztam a tornacipőmet és vissza siettem az előszobába. Liam ugyanott állt, ahol hagytam egy tapodtat sem mozdult. Még felvettem a bézsszínű kardigánomat, mert igaz nyár volt, Londonban még ilyenkor is hűvös van, főleg ha fúj a szél. Gondosan bezártam az ajtót és már indultunk is.
- Mit nézünk meg? - Kérdeztem, hiszen fogalmam sem volt arról hogy mire megyünk.
- Titok, majd megtudod, ha odaértünk. - Ez veszett ügynek bizonyult, ezért nem is firtattam tovább. Az út többi része csendben telt, egyikünk sem szólt.
Amíg megnézegettem a plakátokat Liam megvette a jegyeket. Bent a moziban sorban álltunk enni és innivalóért, de amikor ki akartam fizetni - hiszen úgy gondoltam, hogy akkor most én jövök - nem engedte. Kicsit rossz érzésem volt, hogy mindent ő vesz meg, de nem akarta elfogadni tőlem a pénzt.
A teremben épp a helyünket kerestük, amikor a filmvásznon megjelentek az első reklámok, ezért kicsit kapkodtunk, de szerencsére senkire sem borult rá a popcorn vagy a kóla. Néhány perccel később elkezdődött a film. Először egy hatalmas épületet mutattak, amire a ,, Grey " felirat volt felrakva, amiről egyből rájöttem, hogy mit is nézünk. Véleményem szerint nem volt rossz film, bár a felnőtt jelenetek eléggé durvára sikeredtek, ezektől eltekintve élveztem. Igaz még csak az elején tartottunk, de imádtam a történetet, romantikus, szenvedélyes és ami a legfontosabb nagyon jó karakter megformálások voltak.
- Nekem is kellene egy ilyen szoba otthonra. - szólalt meg hirtelen, amikor a "játszó" szobát mutatták.
- Hát te hülye vagy. - éppen nyitotta volna a száját, hogy válaszolni tudjon, de a körülöttünk ülők lepisszegtek minket, hogy fejezzük be a csacsogást és maradjunk csendben.

***

- Ana..
- Christian. - Utánoztuk a főszereplőket. Teljes mértékben egyetértettünk abban, hogy a befejezés bénára sikerült, mert pont annál a résznél hagyták abba, amikor a legizgalmasabb lett volna a történet, bár mondjuk trilógia ezért ilyenkor kell befejezni, mégis rossz volt. A kávézóban, ahova beültünk szinte egy lélek sem volt, csak néhány boxban láttunk egy - két párt, akik egymással voltak elfoglalva.
- Haza kísérlek, jó?
- Igen, köszönöm. - A magammal hozott pulcsit a hátamra terítettem és indulásra készen is voltam. Egészen hazáig a filmet elemezgettük, és bár már majdnem minden egyes percét átbeszéltük mindig találtunk benne valami olyat, amit meg tudtunk vitatni. Az ajtónknál álltunk, a kulcsokat már belehelyeztem a zárba, de még nem fordítottam el a sok csilingelő tárgyat. Elköszönés képpen kaptam egy ölelést egy puszit az arcomra, de én ezzel nem voltam megelégedve és a hirtelen jött adrenalinlöket hatására megmarkoltam mellkasánál a pólóját és visszarántottam magamhoz úgy, hogy szánk egy szenvedélyes csókban préselődjön össze. Liam először meglepődve fogadta cselekedeteimet, de hamar viszonozta a gesztusomat. Összekulcsoltam tarkójánál a kezeimet, ő pedig a derekamra csúsztatta a sajátjait, majd közelebb húzott magához. Kissé elpirulva húzódtunk el egymástól, de arcán láttam a széles mosolyt, ami magabiztossággal töltött el.
- Nem jössz be egy kicsit? - invitáltam be hozzánk. Boldogan bólintott egyet, majd hirtelen felkapott, amíg kinyitottam az ajtót, és mennyasszony pózban vitt be a nappaliig. Ott lerakott az ágyra és rám mászott, kezeivel fülem mellett megtámaszkodott és szinte farkasszemet nézett velem. Mivel nem tudom sokáig nyitva tartani a szememet, ezért behunytam őket és egy lassú mozdulattal lejjebb húztam magamhoz, épphogy súrolta szám az övet, de nem engedtem neki és lelöktem magamról. Egy diadalittas mosoly kúszott arcomra, ahogy törökülésben a kanapéról néztem a szőnyegen fekvő Liam-et.

2015. január 31., szombat

Chapter 22.


/Amanda szemszöge/

Már egy hónap telt el azóta, hogy Niall és én nem vagyunk együtt. Eleinte még úgy tettünk, mintha minden rendben lenne, bár nem találkoztunk egyszer sem. Később belátta, hogy nem mehet ez így tovább, így a legelső adandó alkalommal bejelentette, hogy nem alkotunk egy párt. Láttam, hogy fáj neki, hiszen egy tévés interjúban mondta el, amit élőközvetítés adtak, mégsem  tehettem semmit sem, hiszen a bizalom egyik legfontosabb eleme a kapcsolatoknak, és amíg nem tudtam meg nem történtnek tekinteni, ezért sajnos nem működött a dolog kettőnk között. Úgy látom, hogy kezd a jó útra térni az életem. Ezalatt a négy hét alatt találtam egy munkát is, ami a belvárosban egy cukrászdában van. Nem azt mondom, hogy szörnyű ott dolgozni, de nem is a legnagyobb álmom. Nagyon sokat vagyok a konyhában, ami nem igazán tetszik, hiszen mindig velem végeztetik el a piszkos munkát, de ez is egy feladat, amit készségesen teljesítek, de inkább vagyok a pénztárban vagy szolgálok ki egy vendéget, minthogy itt legyek.

Éppen a műszakom vége felé jártam, amikor megjelent a főnök és mondta, hogy túlóráznom kell, mert aki leváltott volna nem tud bejönni dolgozni, mert a kisfia lázas lett és nem tudja kire rábízni. Én ezt teljes mértékben megértettem, de át kellett szerveznem a délutánom emiatt, bár elég jól megfizetik, ha többet vagyunk bent, mint kellene, mégis semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez.
Abban a néhány percben, amíg tartott az úgy nevezett kávészünetem, írtam a lányoknak egy üzenetet, hogy nem tudok velük menni moziba.

- Mindegy majd megnézem otthon  a gépemen, már ha lesz időm. - Motyogtam az orrom előtt. Felpillantottam az órára, majd kapkodva siettem vissza a helyemre, mert véget ért a pihenőm.

- Köszönjük, hogy minket választott. - fejeztem be egy rendelést. - Jó napot kívánok! Miben segíthetek? - Jött a következő vásárló vagy éppen itt elfogyasztó vendégünk, akit a már jól betanult szöveggel köszöntöttem, mivel a főnököm nem engedi, hogy akárhogy szólaljunk meg, mert szerinte a színvonalat fenn kell tartani a többi bolttal szemben. Sajnos ebben igazat kellett neki adnom, hiszen az egyik leghíresebb sétálóutcán helyezkedett el a jobbnál jobb üzletek mellett ez a kis cukrászda.

- Hallod mi ez a kamuszöveg? - egyből felismertem barátnőm hangját, aki a sajátos modorával meg is jegyezte magának, hogy milyen ilyenkor a beszédstílusom, majd Brit is egyetértően bólogatott. Még szerencse, hogy nem ő szólalt meg, mert hiába ez a kedves külső, ha a belső egy másik lányt takar, és mivel én ismerem tényleg jobb volt, hogy így történt.

- Ti mit kerestek itt? Nem úgy volt, hogy moziztok?

- De igen, csak gondoltuk nem hagyunk egyedül, ezért kinéztünk egy későbbi időpontot, úgy hogy munka után irány a pláza.

- Tényleg nagyon kedvesek vagytok, de - pillantottam a hátuk mögé - van néhány dühös ember mögöttetek, szóval valamit rendelnetek kell, hogy itt tudjatok maradni.

- Jah oké, akkor én kérek egy cukormázas fánkot és egy mignon-t. - Még mielőtt leadtam volna ténylegesen a rendelést, kérdőn ránéztem a hátrébb álló személyre, aki újból csak egy bólintással jelezte, hogy megfelel neki is a választás. Gyorsan bepötyögtem a gépbe a megfelelő kódokat, odaadtam a nyugtát, amin a végösszeg szerepelt, majd ahogy kifizette Cara el is tűntek az emberek között, hogy találjanak egy asztalt, ahova majd ki tudom vinni a rendelésüket. Próbáltam úgy szervezni, hogy Dave, aki eddig pincérkedett, most a kasszához álljon, én pedig helyet cserélve vele a kiadó. Ezt nem kell máshogy elképzelni, minthogy egy kis ablakon adják ki a rendeléseket a cukrászok ellátva  egy cetlivel, amin a tételek vannak felsorolva. Szépen lassan a lányok süteményeihez értem, így gyorsan felkaptam a tálcát az ablakból és szinte futva mentem, hogy minél több időm legyen beszélgetni.

- Tessék itt is vagyok. - Álltam meg mellettük, majd egyesével odaadtam a tányérokat egy - egy evőeszközzel együtt.

- Köszi Amy. Figyelj ma mivel nem tudtunk elmenni be kellene valamikor pótolnunk, nem gondolod?

- De igen, csak nem tudom mikor, hiszen holnap vasárnap, utána pedig az utolsó hét az érettségi előtt, ami azt jelenti, hogy tényleg éjjel - nappal tanulnunk kell. Mit szólnátok mondjuk az írásbeli utáni hétvégére elvileg akkor is ugyanígy dolgozok, csak ugye nem lesz túlóra.

- Amy! - hallottam Dave hangját a távolból vagyis inkább a pénztártól, ami egyáltalán nem volt jó, hiszen ez azt jelentette, hogy elég sokat beszélgettem a vendégek pedig dühős szemekkel meredtek rám, mert az ő rendelésük még a kiadóban pihent. Hamar vissza is mentem, hogy elkezdjem kivinni minden asztalhoz a finomságokat. Felkaptam az első két tálcát, a lehető legkedvesebb mosolyomat varázsoltam az arcomra és már indultam is körbe az üzletben.

Beledobva a kulcsokat az előtérben a kis szekrényen lévő tálba, fáradtan értem haza. Lerúgtam magamról egy kissé elnyűtt cipőmet, majd az emelet felé battyogtam, hogy végre vehessek egy forró fürdőt, ám ekkor egy nagyot kordult a gyomrom, jelezvén, hogy még nem ettem semmit az ebédem óta. Kénytelen voltam megváltoztatni az úticélom és konyha felé vennem az irányt, hogy kicsit csillapítsam az éhségemet. Felkapcsoltam a villanyt, ahogy beértem a helységbe, de nem kicsi meglepetés fogadott.

- Szia. - köszönt nekem Liam egy gyönyörűen megterített asztal mögül, ahol az ételek még gőzölögtek.

- Szia. Hát te? - ez volt az első kérdés, amit kibírtam nyögni a meglepettségtől. Idő közben felállt és elém sétált, hogy a szemembe tudja mondani mindazt, amit szeretne, hiszen láttam rajta, hogy valami van, amit meg akar osztani velem.

- Tudod azt mondtad, hogy várjak rád amíg nem érzed azt, hogy minden rendbe jött, de nem tudtam tovább és úgy éreztem, hogy most jött el az a pillanat, hogy lépnem kell valamit, ezért találtam ki ezt a kis apróságot.

- Te csak viccelsz, ugye? Milyen kis apróságról beszélsz? Ez nagyon szép gesztus volt tőled, nem gondoltam volna, hogy te ilyen is tudsz lenni.

- Akkor mit mondasz, vacsorázol velem?

- Szíves örömest. - feleltem kérdésére, majd megvárta míg leülök, hogy betudja tolni a széket velem együtt. Elkezdtünk enni, ami számomra hatalmas felüdülés volt, hiszen a gyomrom már kongott az ürességtől. Időközben előkerült egy üveg pezsgő, amit Liam egyszerűen kibontott ( nekem biztos kellett volna hozzá legalább egy év ). Mindkettőnknek töltött a poharába, majd egy koccintás után megízleltük italunkat, ami frissítően hatott, hiszen egy fárasztó napot ledolgozván kellett valami, ami ezt a hatást kelti. Liam nagyon jó társaságnak bizonyult, főleg hogy korábbról is ismertem már, így soha sem állt be az a bizonyos kínos csend, persze néha nem beszéltünk, de akkor is kellemes volt a hangulat és nem fagyott meg a levegő körülöttünk.

A vacsora után még beszélgettünk egy kicsit, majd kikísértem az ajtóig, megvártam míg felveszi a cipőjét és a kabátját, addig én kinyitottam az ajtót, mivel amikor hazaértem gondosan bezártam.

- Nem is kérdeztem, hogy hogyan jöttél be, mert reggel emlékszem, hogy bezártam a házat.

- A tesód engedett be.

- Itthon volt? Nem is tudtam. - mondtam, de mondat végét inkább csak magamnak szántam, hiszen tényleg fogalmam sem volt róla.

- Aha szerencsémre, de ahogy jöttem ő már ment is el és azt mondta, hogy adjam át neked, hogy éjszakára megy dolgozni és valószínűleg a barátnőjénél alszik. - ez valami szenzációs hír volt, lassan többet lesz ott, mint itthon. Nem is foglalkoztam vele tovább, mert nem volt értelme annak, hogy ezen töprengjek.

- Értem, hát akkor szia. - öleltem meg, hiszen elég furcsa lett volna, ha kezet rázunk vagy csak intünk egymás. Szorosan visszaölelt ő is, de ezen felül még egy puszit is kaptam a szám sarkára, ami elég váratlanul ért, így nem tudtam hogy lereagálni. Fogalmam sem volt róla, hogy most alapból az arcomra akarta - e adni vagy inkább a számra, ezért csak esetlenül hebegtem egy sort. Amikor elengedett szorításából motyogott egy 'szia' féleséget és el is ment. Becsuktam az ajtót, majd nekidőlve az előbb említett fa tárgynak merengeni kezdtem.

- Mennyivel jobb lett volna, ha egy kicsit elfordítom a fejem. - Furcsa gondolataim egyikének hangot is adtam, de úgy éreztem valamit megmozgatott bennem. A mosoly levakarhatatlan lett az arcomon, szívem elképesztően kalapált és megjelentek a gyomromban a kis pillangók is. Egy most már biztos tudom mit érzek.