2014. december 18., csütörtök

Chapter 21.

/Amanda szemszöge/


Reggel kicsit korán keltem fel, pontosabban hét óra előtt néhány perccel. Sikerült megfordulnom az ágyon, hogy le ne essek, mert teljesen a szélén helyezkedtem el, így pár centiméter választott el attól, hogy a földön kössek ki. Felültem, majd fejemet egy kicsit oldalra billentve figyeltem a mellettem alvó fiút. Szinte teljesen szétterülve feküdt az ágyamon, az arcát belefúrva a párnába szuszogott. A takaró lecsúszott róla ezzel kivillantva izmos vállait, karjait, amikkel a kis párnámat ölelte magához, mintha az egy kis védelmet adna neki. Illata bódítóan hatott rám, ahogy keveredett a parfümje a tiszta levegővel, úgy terítette be az egész szobámat, egy négyzetmétert sem kihagyva. Bámultam, ahogyan édesen alszik néha-néha felhorkantva a paplanom alá bújva. Felálltam előző helyzetemből és a szekrényem felé mentem. Előhúztam egy fekete nadrágot, egy csíkos pólót, majd a pizsamám levétele után felvettem minden ruhadarabot. Megfésültem a kissé gubancos hajamat és egy laza lófarokba kötöttem. Kimentem a szobámból és a konyhába lépkedtem, ahol neki láttam a reggelinek. Próbáltam a lehető legkevesebbet zörögni a tányérokkal és az evőeszközökkel, de egy minimális hangja mégis volt. Megkerestem a szekrényben a kenyérpirítót, majd bedugva a konektorba hagytam, hogy megsüsse a benne lévő kenyérszeleteket. Addig amíg azok pirultak, kivettem a hűtőből a vajat, szalámit, illetve zöldségeket. Egy kisebb tányérra pakoltam néhány darabot a felvágottból és felszeleteltem egy kis paprikát, uborkát mellé. A sütő egy csapódással jelezte, hogy elkészült az első adag. Tettem be még egy körre valót és ezt ismételgettem, amíg megfelelő mennyiség nem került az asztalra. Két bögrét helyeztem a pultra és a forró vizet - amit a várakozás idején raktam fel melegedni - beleöntöttem. Mindegyikbe lógattam egy-egy filtert, illetve tettem bele még mézet és citromlevet is, hogy teljesen jó íze legyen a teánknak. Hirtelen két kart éreztem a csípőmön, majd megfordulva Liam arcával találtam szembe magam. Adtam egy apró puszit az arcára, egy kicsit eltoltam magamtól, hogy vidszafordulva meg tudjam fogni a két poharat. Az egyiket belenyomtam Liam kezébe a másikat magamnál tartottam és leültem az egyik székre, majd velem szembe helyet foglalt az előbb említett személy is. Elkezdtük enni a pirítóst, miközben néma csend uralkodott, csak az hallatszott, ahogy egy-egy falatot leharapva a ropogósra sülr rész összetörött a fogaink között. 

- Ugye tudod, hogy ezt nem mondhatjuk el senkinek?- Szólaltam meg, miután lenyeltem az utolsó darabokat.

- Most már igen.

- Mi az, hogy most már igen? Tudhattad volna, hogy erről egy árva szót sem szólhatunk.

- De miért? Ezt nem értem.

- Egyrészt, mert nem hiszem, hogy azzal szeretnéd kezdeni a napot, hogy a címlapokon szereplünk egy olyan címmel, ami mindent tönkre tehet, másrészt még Niall-lel nem is beszéltem kettőnkről, harmadrészt még nem állok készen egy új kapcsolatra. Arról lehet szó, hogy néha találkozunk, de nem szeretnék csalódni senkiben. Meg aztán nem hiszem, hogy szükséged van egy ilyen elfuserált lányra, mint amilyen én vagyok. 

- Egy nem vagy elfuserált, kettő megértelek, de várni fogok.

- Ahogy gondolod, de jelen pillanatban össze vagyok kicsit zavarodva és emiatt nem biztos, hogy tiszta fejjel tudok gondolkodni.

- Nem baj, ez egy szar érzés, de hidd el tudni fogod mi lesz a jó. - Néha meglepődök milyen bölcs is tud lenni, ha nagyon akar.

Leszedtem az asztalról mindent, majd gyorsan elmosogattam az összes evőeszközt, poharat és tányért, a megmaradt ételt pedig gondosan becsomagoltam és visszaraktam a hűtőszekrénybe. 

- Mi lenne, ha elmennénk venni néhány dolgot és áthívnánk a többieket? - Kérdeztem hirtelen jött ötletemtől vezérelve

- Biztos vagy benne.

- Igen.

- Akkor felőlem mehetünk. - Abban a pillanatban fel is pattant és a kabátja felé ment, de nekem még össze kellett szednem néhány dolgot. Amint végeztem én is felvettem a bőrdzsekimet, majd bezártam az ajtót és elindultunk az egyik nagy áruház irányába. A sétálás, a vásárlás közben, illetve a haza fele vezető úton nagyon sokat beszélgettünk. Szinte mindenféle téma előjött a legcikibb pillanattól kezdve a legszomorúbbig és mesélt nekem a koncertekről is, ami a beszámolója alapján nagyon érdekesnek tűnt és megígérte, hogy egyszer elmehetek velük a turné valamelyik állomására is. Még azt is megtudtam, hogy miután mi is Londonba költöztünk a szülei visszamentek Wolverhampton-ba, mert nem érezték az otthonuknak a fővárost. Néha elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha maradunk, mi lett volna, ha nem hagyjuk ott a szülővárosomat. Én mindig is az otthonomnak tekintettem azt a várost és sehol máshol nem volt olyan, mint ott. Itt is szeretek lakni, de nem igazán érzem azt a varázst. Bár az idő múlásával már beletörődtem, hogy itt fogunk élni és kezdtem megszokni az idegen környezetet, egész jól érzem magam. 

- Min gondolkozol annyira? - jött a kérdés a mellettem állótól, amit először nem is értettem, de amint visszakérdeztem már tudtam is válaszolni.

- Hogy már nagyon régen voltam Wolverhampton-ban és most, hogy mondtad kicsit hiányzik.

- Nekem is szokott, főleg akkor, amikor turnén vagyok. Néha jó ott lenni a szüleimmel vagy kiülni a hintába, és csak ott lenni nem törődni semmivel.

- Meg van még a régi hinta?

- Igen, majdnem minden ugyanolyan, mint amilyen volt. - válaszolta, mire felcsillantak a szemeim. Emlékszem suli után mindig ott voltunk és beszélgettünk vagy hülyéskedtünk. Akkoriban még nem számított semmi, csak a jelen és emlékszem, hogy az hihetetlen jó volt.


- Küldesz egy körüzenetet, hogy jöjjön át mindenki. - Nyitottam ki a bejárati ajtót, hiszen megérkeztünk a házhoz.

- Aha, de nincs meg a lányok telefonszáma.

- Itt az enyém, írj erről. - Adtam oda a készüléket, miután mindent leraktunk a konyha asztalra. Amíg Liam bepötyögte azt a néhány szót felmentem a szobámba, hogy átöltözzek, de amint megláttam milyen felfordulás van, rendbe szedtem a helyiséget és ezután cseréltem ki a ruháimat.

- Már nem azért, de anyukád nem tanított meg összerakodni? - kérdeztem viccelődve tőle - Amúgy kik jönnek? 

- Cara és Loius valahova elmentek, ezért ők nem lesznek itt, de elvileg a többiek igen.

- Fantasztikus akkor csak 6 főre kell főznünk. - Mondtam, majd nekiláttam a csomagok kipakolásának. Kicsit sajnáltam, hogy nem lesz itt mindenki, de ez van, nem kötelezhetem, hogy már pedig itt a helyük. Elővettem minden hozzávalót, illetve néhány fém tálat, hogy elő tudjam készíteni az összes alapanyagot.

Már csak az utolsó simításokat és az ízesítést végeztem, amikor megcsörrent a csengő. Megkértem Liam-et, hogy nyissa ki az ajtót, hiszen nem akartam, hogy leégjen az étel, amivel elég sokat szenvedtem a nap folyamán. Meglepődve fogadták, hogy nem én nyitottam ajtót, de nem firtatták nagyon a dolgot, szóval nem volt semmi komoly. Felakasztották a kabátjaikat vagy a pulóverjüket, majd a cipőket is szépen sorrendbe rakva az előtérben hagyták. Mire beértek a nappaliba, már a poharakat tettem le a dohányzóasztalra, melléjük pedig üdítőt helyeztem, hogy ne kelljen minden egyes percben a konyhába rohangálni ezek miatt. Egyesével köszöntöttem mindenkit, majd helyet foglalva a kanapén és a székeken elkezdtünk beszélgetni. Észrevettem, hogy Niall kicsit feszengett és szótlanabb is volt, mint szokott lenni, ezért Jeleztem neki, hogy kövessen, úgyis van egy kis mondanivalóm számára. A konyhában kötöttünk ki, ahol a pultnak támaszkodva, kérdőn néztem rá. Sűrűn pislogott vissza rám, ezért kénytelen voltam én lépni.

- Nagyot hibáztál és nem tudom, hogy most mit kéne tennem.

- Tudom, de nagyon sajnálom. Esküszöm, hogy csak egyszeri alkalom volt, kérlek bocsáss meg és bízz bennem. - kérlelt, de nem tudtam hinni neki, hiszen ha egyszer előfordul nincs kizárva, hogy többször nem fog.

- Elfogadom a bocsánat kérésed, de nem tudok benned bízni. Egyrészt nem felejtek olyan könnyen, másodszor pedig, ha tényleg szeretsz, akkor küzdesz a bizalmamért, most csak a barátságom tudom felajánlani.

- De miért nem hiszel nekem, tényleg ez volt az első és az utolsó alkalom.

- Mert elég sok emberben csalódtam, ahhoz hogy tudjam mikor mit kell tenni és szerintem te sem örülnél annak, ha mondjuk megcsókolnám az ellenségedet vagy lefeküdnék valakivel. - hirtelen egy alak tűnt fel a konyha ajtajában, mire néma csend lett. Szaporán pislogott felém Liam, míg Niall, bár próbálta leplezni, dühös volt, bántotta, hogy nem engedek neki, de mégis csak Amber-rel nyalakodtak és nem úgy látszott, mint akit erőszakkal tartanak ott. Az imént említett személy se szó, se beszéd elviharzott ezzel ott hagyva engem Liam-mel együtt. Őszintén megmondom, hogy nem ilyennek ismertem meg.

- Mit mondtál neki?

- Semmit, csak azt, hogy egyenlőre nem tudom folytatni vele, és hogy legyünk barátok.

- De hallottam azt, hogy " te sem örülnél annak, ha mondjuk megcsókolnám az ellenségedet vagy lefeküdnék valakivel".

- Az csak egy hasonlat volt, semmi komoly, nyugodj meg.

- Nem idegeskedem miatta, csak te mondtad, hogy nem szólhatunk róla senkinek sem egy szót sem. - Úgy látszik - bár lehet én voltam kicsit félreérthető - némileg összezavarodott, de sikerült gyorsan tisztáznom mindent, így vissza tudtunk menni a nappaliba, ahol egy pillanatra megszakadt a csevegés, ahogy beléptünk, de aztán minden folytatódott tovább.


Az ebéd vagy inkább vacsora - hiszen öt órakor már nem éppen ebédidő van - egész jól sikerült. Persze a főtéma Niall és én voltunk, mert Harry, Brit és Zayn nem igazán tudott semmiről, csak arról, hogy mi volt tegnap a bálon, és hogy szakítottunk, amit nyíltan nem mondtunk ki, de én úgy vélem, hogy most ahogy "megbeszéltük" már biztos.

- Na, mondjátok ti, hogy jöttetek össze? - biccentettem Zayn-ék felé, hogy ne csak én legyek a középpontban, hanem hogy valaki más is ki tudjon bontakozni nekünk.

- Igazából semmi különleges nem volt. Amikor nálatok aludtunk korábban keltünk fel, mint mindenki más és elkezdtünk beszélgetni, hiszen nem sokat tudtunk egymásról vagyis én tudtam néhány dolgot, de sokkal jobb, ha az emberrel személyesen ismerkedsz meg és nem valami forrásból, ami a legtöbbször még hazugságokat is ír. Aztán néhány nap múlva felhívott, hogy menjünk el moziba megnézni egy filmet. Ez után még párszor találkoztunk és miután meggyőződtünk arról, hogy ugyanazt érezzük, összejöttünk. Nagyjából ennyi. - Fejezte be mondandóját Brit, majd Zayn-re pillantott, hogy mindent elmondott-e. A pár férfi tagja aprót bólintott, miszerint a lényeget elmondta nekünk a barátnőm. végülis teljes mértékben úgy viselkednek, mint a normális emberek és ez a történet is teljesen rájuk vall. Egyszerű, de romantikus, ez az a két szó, amivel össze tudnám foglalni a kapcsolatukat és annak kezdetét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése