Chapter 18.

Úgy látszik, hogy az életem hamarosan teljesen rendeződni fog és újra olyan lesz, mint a történtek előtt. Kezdjük megszokni az egyedüllétet és már normálisan tudunk gondoskodni magunkról Kyle-lal.  A bált elhalasztottuk, így ezen a héten fogjuk megtartani és mivel én nagyon nem tudtam részt venni a szervezésében, Cara és Britt segített mindenben, így ők elkészültek a díszlettel és leadták a rendelést a közeli boltokban és a királynő-király választást is összerakták. Amíg ők ezen munkálatoskodtak én próbáltam egy munkahelyet keríteni magamnak, hiszen nem tart örökké a pénzünk és valamiből meg kell élnünk. Bátyámnak kicsit könnyebb dolga volt, hisz ő már rendelkezett egy állással az egyik autós boltban, mint raktáros. Amikor elkezdtem ezeket a dolgokat átgondolni úgy éreztem, mintha én is olyan elkényeztetett lennék, mint egyes osztálytársaim.

- Ezen változtatnom kell. - mondtam ki hangosan is azt, amit gondoltam. A nagy felindulásom közepett szinte észre sem vettem, hogy majdnem fellöktem valakit, ahogy kiléptem a bejárati ajtón.

- Liam? - fordultam meg ahogy megbizonyosodott bennem, hogy kinek is mentem neki.

- Hm. - fordult ő is teljesen felém, majd a mélyen a szembe nézett és várta, hogy válaszoljak.

- Öhm.. Bocsi, hogy majdnem fellöktelek és hogy-hogy itt vagy?

- Gondoltam most már meg tudjuk beszélni a dolgainkat, de ha zavarlak elnapolhatjuk. - Rendben, gyere be. Kérsz valamit inni vagy enni? - vettem elő udvarias énemet és kérdeztem meg, hogy nem-e szomjas vagy esetleg éhes.

- Egy pohár üdítő jó lenne.

- Oké, pár perc és jövök. - amíg kimentem a konyhába elővenni az innivalót elgondolkodtam. A mai tervemnek most már mindenhogy lőttek, de nem értem miért pont most jutott eszébe. Értem én, hogy most csillapodtak le az események meg minden, de még vagy már nem volt kedvem hozzá. Én már elkönyveltem magamban, hogy az egyszeri alkalom volt és remélem ő is így van vele.

A pulton támaszkodtam, amikor valaki vagyis Liam meglengette a tenyerét a szemem előtt, így kirázva az eddigi bámulásomból. Egy kicsit megráztam a fejem, töltöttem két pohárba narancslevet és már mentem is vissza a nappaliba, ahol mind a ketten kényelmesen elhelyezkedtünk.

- Tudod szeretnék bocsánatot kérni, azért mert megcsókoltalak. Tudom, hogy neked ott van Niall és vele meg veled sem szeretném megbontani ezt a kapcsolatot.

- Semmi baj, hiszen részben én is hibás vagyok a történtekért. Barátok?

- Barátok. - mondta Liam. Most, hogy ezt megbeszéltük már tényleg úgy tűnt, hogy minden rendbe fog jönni.

/Liam szemszöge/

Olyan nehéz volt kimondani azt a pár betűt. "Barátok". Tudtam, hogy ez lesz de nem gondoltam volna, hogy ez ennyire rossz. Emlékeztek még mikor először találkoztam vele mit mondtam róla, hogy megmozgatott bennem valamit. Na ez az a dolog, ami nem változott inkább még erősebb lett. Az idő múlásával rájöttem, hogy nagyon tetszik nekem és már akkor is tetszett, amikor elköltöztünk, de nem mertem bevallani neki, hiszen ha ezt megteszem még jobban fájt volna Amy-nek is és nekem is, hogy elmegyünk. Visszagondolva eléggé hülye ötlet, de akkor jónak tűnt, és ha visszamehetnék az időben biztosan elmondtam volna, hogy mit is érzek és most, most már pedig "nem tehetem", mert Amy Niall-lel van együtt és nem akarom, hogy miattam szakítsanak vagy esetleg mindkettejükkel nagyon megromoljon a kapcsolatom. Most, hogy megbeszéltük rájöttem, hogy semmi esélyem, hiszen ő csak barátként tekint rám én meg, én meg nem annyira.

Eléggé elbambultam, de nem tudtam levenni róla a szemem. A haja hullámosan omlott tökéletes vállára, íriszei talán még jobban csillogtak, mint szoktak, arca mosolygós volt, ezzel azt mutatva, hogy minden rendben van és teste, ami még mindig ugyanolyan gyönyörű, mint korábban. 

- Hello itt vagy még. - lengette meg kezét előttem mire feleszméltem és rá emeltem tekintetemet.

- Igen.

- Akkor jó, mert úgy éreztem, mintha a falnak beszéltem volna. - mondta, majd újra elkezdett valami kis sztorit mesélni, ami közben én csak bólintgattam és helyeseltem, de nem figyeltem oda teljes mértékben, inkább néztem arcvonásait és ajkait, ahogyan mozognak.

- Liam.

- Igen?

- Nem szeretnél elkísérni kiválasztani a báli ruhám?

- Öhm de persze menjünk. - összeszedtük a cuccainkat, majd bezártuk az ajtót és elindultunk a valamerre. Én nem vagyok túlzottan jártas az ilyen dolgokban, így Amy-re hagyatkoztam és csak követtem, amerre ment. Körül-belül fél órát sétáltunk, hogy elérjük célunkat a ruhaboltot, ami a plázától nem messze volt, talán csak egy-két utcával lejjebb. Beléptünk az ajtón, köszöntünk az eladónak és elkezdtünk nézelődni. Amíg vizslattam a ruhákat Amy eltűnt mellőlem, de tudtam, hogy lesz. Amint odaértem állításom be is igazolódott, hiszen a kedvenc színének megfelelő anyagok között turkált. A következő pillanatban előhúzott egy  lila, kicsit csillogós textilt és elindult az öltözők felé.

 Elfoglalt egyet közülük, majd ahogy felhúzta magára az említett darabot kijött a tükörhöz. Szerintem mondanom sem kell, hogy amint meglátta magát hatalmas öröm lett úrrá rajta, mert elképesztően széles mosolyt villantott és a szemei csak úgy csillogtak. Én meg elismerően bólogattam, hiszen mást nagyon nem tudtam csinálni, csak nézni, ahogyan tökéletesen ráillik az a ruha, akár mint egy hercegnőre.

- Szerintem megtaláltam az igazit. - mondta, majd az eladó felé fordulva lefoglaltatta a pontos időpontra.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hello bello! Remélem tetszik az új rész. Szeretnélek megkérni titeket arra, hogy komizzatok vagy írjatok chaten a történettel kapcsolatban. Majd jelentkezem.
Ölel titeket: Szandra