Ti eltudjátok képzelni, hogy ezeket a tökéletes pillanatokat, perceket elrontja valami? A legrosszabbkor jönnek ezek az emberek, akik csak arra vágynak, hogy tönkre tehessék a kiváló élményeinket és a bulinkat, ami az előző momentumokból kiderülvén nem is sült el olyan rosszul, ám a paparazzik és a rajongók egy szempillantás alatt ellepték a kertet. Először csak egy-egy fényképezőgép villant, majd sorjában követte az összes többi, mígnem a sok vakutól nem láttunk semmit, csak az őrjöngő és egyre jobban hangoskodó fanokat hallottuk, ahogy egyre lármásabban kántálták a neveinket. Persze nem arról volt szó, hogy nem szeretjük őket, de néha hagyhatnának teret nekünk. Nem bánom, ha az utcán leszólítanak és kérnek egy képet és egy kicsit normálisabb emberként viselkednek velünk, próbálnak néhány szót váltani valamelyikőnkkel, de ez eléggé átlépte a határokat. Hirtelen béztünk össze és valamiféle megoldást kerestünk erre a katasztrofális helyzetre.
- Mi lenne, ha lekapcsolnánk mindent és csendben maradnánk, csak nem maradnak itt olyan sokáig. - mondta Harry és némileg igaza is volt, de nem egészen tartozott a világ legjobb ötletei közé.
- Nem emlékszel a múltkori esetre? Tudod, amikor két teljes napig be lettünk zárva a házba. Szerintem akkor is azért mentek el, mert elunták az életüket a kertben való várakozás során. Ők nagyon elszántak ilyen téren. - próbáltam feleleveníteni barátom emlékezetét, hogy mi is volt akkor.
- Jah ez nekem is rémlik. - gondolkozott el Niall, bár ő nem is volt ott, hiszen csak mi ketten maradtunk otthon és én is úgy meséltem el neki, amikor újra visszatért köreinkbe egy hosszab írországi látogatás után.
- Akkor mi osonjunk ki a hátsó ajtón és menjünk el hozzánk, úgyis csak a bátyám van otthon, ők pedig itt maradnak és buliznak tovább. - vetett fel Amy még egy jónak tűnő tervet, amire mindannyiunk rábólintott. Még összeszedtük a legszükségesebb dolgokat, majd pár perccel később ugyanott találkoztunk. Elindultunk az embereken át a kijárat felé, majd ki 'lopakodtunk' az autókhoz. Örülök, hogy ez a ház ilyen jó helyen van, könnyű a szökés. Elosztódtunk úgy, hogy minden autóba ugyanannyi személy üljön. Szerencse, hogy nem ittam még semmit a kólán kívül, mert ritka pillanatok egyike, hogyha nem iszok már az első percben valami alkohol tartalmú ital, de azért, hogy eltudjam mondani mind azt, amit az előbb sikerült, úgy gondolom megérte.
A bemutatkozást hamar letudtuk, mert ő már tudta a neveinket és nekünk is csak az övét kellett megjegyeznünk, így könnyű dolgunk volt. Ezután mindenki szanaszét ült a nappaliban a tévét bámulva. Zayn, Brit, Harry és Liam a kanapén voltak, az egyik fotelben Niall és Amy, a másikban pedig én és Cara kuporgott. Éppen a Nagyfiúk 2 - t vetítették, bár elég késő volt és ezért furcsállottam is, mert ugye ez egy családi vígjáték és nem ilyenkor kellene adni, de nem én vagyok a főszerkesztő, ők biztosan jobban tudják mit miért csinálnak.
/Brit szemszöge/
Ahogy elhelyezkedtem kényelmesen a kanapén Liam - mel egyaránt, betársult mellém a másik kettő. Mondhatom szűkösen voltunk és én már majdnem Zayn ölében ültem, ami annyira nem lett volna ellenemre. Amint újra normális pózt vettem fel és senki sem könyökölt bele az oldalamba nyugodtan néztem a filmet. Elég késő volt, ezért kicsit sűrűbben csukódott le a szemhéjam és majdnem bealudtam, mikor suttogást hallottam.
- Látom álmos vagy. - szólalt meg a lehető leghalkabban Zayn
- Hosszú napom volt és az estét se így terveztem. - válaszoltam két ásítás között.
- Ezt megtudom érteni. Amúgy, ha az kényelmesebb neked, rádőlhetsz a vállamra. - ez furcsa volt, de mivel tényleg olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam fent lenni, ezért nem utasítottam vissza ezt a lehetőséget és nem is akartam, mert tetszett ez helyzet. Még egy darabig néztem a filmet, majd elaludtam ott a kanapén abban a pózban.
- Vigyázz, veszélyben vagy! - hallottam meg valahonnan messziről valamiféle figyelmeztetést. Még mindig csukva volt a szemem, mert azt hittem, hogy ez csak valamilyen álom, ám nem sokkal később furcsa szagot éreztem. A füst visszataszító és félelmet keltő szagát. Ahogy kinyitottam a szemem tüzet láttam. Minden lángokba borult. Nem tétováztam egyből felpattantam az ágyamról és a kiutat kerestem. Megpróbáltam az ajtón keresztül, de nem jártam sikerrel, mert ahogy résnyire kinyitottam töménytelen füst és a lángok égető melege zúdult be. Egy kisebb köhögési roham tört rám. Nem volt más választásom, minthogy bevizezzek egy rongyot a szám elé tegyem és várjak vagy az ablakon menjek ki, ami elég veszélyes. Azt reméltem, hogy pár másodpercen belül megjön az a bizonyos jel, meghallom azt a bizonyos hangot, amiből tudom, hogy megmenekültem, de hiába vártam. Gyorsan kellett cselekednem , így hát kinyitottam az ablakot olyan szélesre, amilyenre csak tudtam, kiálltam a párkányra és óvatosan elrugaszkodtam.
- Ááá - ennyi jött ki a számon, majd rájöttem, hogy csak álom volt az egész, pedig annyira valósághűnek tűnt. Körbepillantottam és kicsit meglepődtem, hogy ágyban voltam, de nem az enyémben, hanem Amy-ék vendégszobájának ágyában.
- Valami baj van? - hallottam mag Zayn hangját a földről, majd megláttam az arcát is, ahogyan felült és engem nézett. Milyen furcsa simán elfértünk volna itt fent is, de ő inkább a talajon aludt és pont vele kerültem ide is. Ez egy különös egybeesés. Megráztam a fejem, hogy tudassam semmi probléma nincs.
- Aludj tovább, még nagyon korán van. - megfogadtam a tanácsát és újra a párnára döntöttem a fejem. Csak reménykedni tudok, hogy nem jön vissza ez a szörnyűség az éjszaka hátralevő részében, sőt soha többet életemben.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Hello!! Íme a következő rész. Elég rövid lett és elég sok időbe is telt, amit szörnyen restellek. Remélem azért tetszik nektek és nem iratkoztok le, mert most is csökkent a követőim száma, ez egy kicsit rosszul esett, de fel a fejjel. Nemsokára újra jelentkezem.
Puszi: Szandra
