Chapter 9.

/Niall szemszöge/

Nagyot nyújtóztam az ágyamban, amikor felkeltem. Teljesen kiterültem a matracon, mégis valami vagy inkább valaki hiányzott.

- Tegnap mintha nem egyedül jöttem volna haza. - motyogtam magamban, majd eszembe jutott mindenegyes kis részlet. Tökéletes volt számomra a múlt éjjel. Még szerencse, hogy nem rúgtam be annyira, hogy ne emlékezzek semmire.

Még egy ideig álmodoztam magamban egy idióta mosollyal az arcomon és újra felidéztem a történéséket, amit nem hiszem, hogy egy hamar elfelejtek. Pár perccel később kimásztam az ágyból és felöltöztem. Egy egyszerű melegítőt és egy pólót vettem fel. Utam közben, ami mindenféleképpen a konyhába vezetett volna hatalmasat kordult a gyomrom. Kicsit gyorsabban szedtem a lépcsőfokokat és néhány másodperc múlva a konyhánál termettem.

- Én csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom. - hallottam meg barátom hangját még mielőtt beléptem volna. Bepillantottam és örömmel láttam, hogy még Amy is itt van és figyelmesen hallgatja, amit Liam mond neki. Úgy gondoltam nem avatkozok bele, ezért egy kicsit arrébb álltam, hogy még véletlenül se vegyenek észre.
- Mégis mit sajnálsz? - kérdezett vissza a lány.
- Tudod mióta találkoztunk, nagyon sokat gondolkodtam és volt időm rájönni arra is, hogy nem a legjobban kezeltem a dolgokat annak idején. Nem szeretnélek elveszíteni, hiszen nagyon sok közös emlékünk van, amit nem akarok kitörölni a fejemből és nagyon örülnék annak, ha újra olyan jóban lehetnénk, mint régen. - egy ideig vártam, de mivel nem hallottam további beszédet így bementem. 
- Jó reggelt. - köszöntem mindkettőjüknek. A hasam újból egy nagyot kordult, de még mielőtt neki láttam a reggelinek adtam egy puszit Amy arcára. Én nem csak egy éjszakára terveztem vele ezt a kapcsolatot és remélem, hogy ő sem, de ezt, majd még át kell majd rágnunk.

Leültem az asztalhoz, majd vártam, hogy elém tegye Liam a reggelit. Nem sokkal később a fa bútorra került az étel. Mindenki elkezdett falatozni az incsiklandó omlettből, amit drága barátom csinált. Az evés befejeztével beleraktam a mosogatógépbe a már csak morzsa darabokkal ellepett tányért és nekidőltem a pultnak. Tudni kell rólam, hogy utálok mosogatni, mert egyrészt tovább tart, mintha betenném a gépbe, másrészt nem szeretem, ha olyan a kezem, mint egy 100 éves öregembernek. Mikor Ők is befejezték az evést, karon ragadtam Amy-t és felvezettem a szobámba. Leültünk az ágyra és csak bámultunk ki a fejünkből, amikor eszembe jutott, hogy mégis miért rángattam ide fel Őt.
- Figyelj, azért hoztalak vissza ide, hogy tisztázzam a tegnap estét.
- Tudom Én csak egyetlen egy éjszakára kellettem. Mindjárt összecsomagolom a cuccom és megyek is. - vágott közbe csalódottan. Éreztem, hogy nagyon szomorú, de meg se várta, amíg befejezem, hiszen teljesen rosszul gondolta ezt az egészet. Már éppen felállt, de gyors voltam és még idejében megfogtam a csuklóját, hogy visszahúzzam magam mellé.
- Dehogy mész Te el. Én azt akartam mondani, hogy nagyon megkedveltelek ez alatt az igen kicsi idő alatt és nem akarom, hogy csak egy kaland legyél számomra. Úgy érzem fontos vagy Nekem.
- Hát ez esetben nagyon örülök ennek és nem csak Te érzel így. - jelent meg egy édes őszinte mosoly az arcán. Amint kiejtette az utolsó szót közelebb húzódtam hozzá és egy lágy csókot adtam ajkaira. Ezt a tökéletes pillanatot, mint mindig a telefonom csörgése szakította félbe. Előhúztam a zsebemből és rányomtam a 'fogadás' gombra.
- Hello csak azt szeretném megkérdezni, hogy bemehetek-e hozzátok. Tudod nem nagyon akarok látni semmit sem. - mondta a telefonba Harry viccelődve, aki gyanítom, hogy a szobám előtt állt és hallgatózott.
- Esküszöm, hogy Te nem vagy normális. Jah és gyere akármit is akarsz. - ezzel bontottam a fonalat. Pillanatokon belül lenyomódott a kilincs és a fürtös lépett be. Körbenézett, majd bemutatkozott illedelmesen - már amennyire ez lehetséges - és besétált a fürdőszobába. Elég régóta benn volt, így gondoltam megnézem mit csinál.  Még mielőtt benyitottam volna egy kisebb jajdulást hallottam, és hogy valami összetörik.
- Ez meg mi a francot csinált ott benn? - kérdeztem leginkább magamtól, hiszen elég furcsa zajok jöttek ki.  Egy picivel meggyorsítottam a mozdulatsorozatom és bementem. A látvány ijesztő volt, de nem annyira, hogy elájuljak csak váratlanul ért. Ezzel nem foglalkoztam, hanem inkább Harry-nek segítettem.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hello! Itt az év utolsó bejegyzése. Remélem mindenkinek tetszett a rész. Szívesen meghallgatnám a Ti véleményeteket is illetve, hogy eddig mi tetszik nektek a legjobban. Nem húzom tovább az időtöket inkább kívánok Sikerekben gazdag és BOLDOG Új Évet.. (Ez egy kicsit furán hangzott, de hát ez van.)
Puszi: Szandra

Chapter 8.

/Amanda szemszöge/

*péntek este*

Úgy érzem, már rám fér egy kis lazítás és erre a legalkalmasabb egy kicsit a határokat átlépve bulizni. Nem vagyok az a nagyon berúgós típus, de most úgy döntöttem, hogy nem fogok megálljt parancsolni magamnak. Szépen kisminkeltem magam felvettem a már előre kikészített ruhámat és kiegészítőimet. Annyira nem szeretem a magassarkú cipőket, de most egy gyönyörű fekete 10 centist vettem fel.  Elővettem a mobilom és hívtam egy taxit, majd az autó megérkeztével bezártam a bejárati ajtót és beültem a kocsiba. Amíg odaértünk a szórakozóhelyre volt egy kis időm gondolkodni az elmúlt néhány napon. Eddig átlagosan unalmas napjaim voltak most pedig több dolog történt velem, mint majdnem egész életemben. Vagy lehet, hogy csak nekem tűnik többnek, de akkor is furcsának tartom. Kicsit még el is bambulhattam, mert a sofőr szólt, hogy megérkeztünk és illene kiszállnom illetve odaadnom az útért járó pénzt. Kikaptam a táskámból a megfelelő összeget, majd odanyújtottam a vezetőnek. Épp hogy kiszálltam és becsuktam az ajtót már el is hajtott a klub elől. Körbe néztem és szememmel kerestem a lányokat. Hamar meg is találtam őket. A bejáratnál álltak gondolom engem vártak. Elég sokan voltak az ajtó melletti sorban szinte esélyünk sem volt bejutni csakhogy előre megvettük a belépőket, amivel soron kívül beengedtek minket a biztonságért felelős emberek. Még mielőtt beléptünk volna a nagy emberekkel teli terembe kaptunk egy karszalagot, hogy ki tudjunk jönni, ha netalán tán friss levegőt kell szívnunk. A hatalmas területet egymáshoz tapadt izzadt testek és a hangos zene töltötte be. Egyből a bárhoz mentünk, hogy oldjuk a feszültséget és, hogy felszabadultan tehessük meg azt, amit akarunk. Egy- két feles megadta a kezdőlökést, így a táncoló emberek közé vetettük magunkat. 

Az összes számra szó szerint tomboltunk, és amikor lassú szám volt pihentünk illetve megittuk az italjainkat. Már jócskán leihattam magam a sárga földig, mert egy kicsit homályos a látásom és úgy körülbelül minden.  Egyszer csak egy kéz simult a derekamra, amely a ritmusra ringatta a csípőmet még jobban ráhangolódva a zenére. Az igazat megvallva először megijedtem az idegen mancsoktól, de nem csinált semmi olyat, amiért ellökhettem volna, így hagytam. A szám utolsó sorainál megpörgetett, hogy szembe kerülhessek vele és így táncoltuk, amíg el nem csendesült a zene. Nagyon tetszett ez az elmúlt néhány perc, csak holnap nem biztos, hogy emlékezni fogok rá.

 Úgy gondoltam ki kellene mennem kicsit levegőzni hátha a látásom is kitisztul annyira, hogy legalább az arcok körvonalait lássam és alapból jól jönne egy kis tiszta oxigén a füst helyett, de a rögtönzött táncpartnerem máshogy gondolta. Megfogta a csuklóm és óvatosan visszarántott mégis nekem elég volt ennyi, hogy elveszítsem az egyensúlyom és a mellkasának essek. Szerencsémre izmos karjaival megfogott és talpra állított. Őszintén nem szívesen ismerkedtem volna meg a padlóval közelebbről. Hunyorogva próbáltam legalább egy kicsit megfigyelni az arcát, hogy legyen valamilyen fogalmam arról, hogy ki is állt itt előttem, de a csodás kék szemei teljesen elvarázsoltak. Észre sem vettem a kisebb bámulásom közepette, hogy arcunkat csak néhány milliméter választja el egymástól. Lehet, hogy csak az az eszméletlen mennyiségű ital beszélt belőlem, de kívántam, hogy megcsókoljon. Egyre jobban sürgettem és egyre közelebb nyomtam ajkaimat az övéhez, míg össze nem értek. Szenvedélyes és vad csók volt. Egy kicsit megharapta alsó ajkaimat bejutásért könyörögve, amit azonnal megadtam neki. Nyelveink táncot jártak egymással, majd mielőtt megfulladtunk volna levegőhiány miatt elváltunk egymástól. Lehet külső szemmel nem volt hosszú életű a csókunk nekem mégis úgy tűnt mintha megállt volna az idő. Kicsit kapkodtam a levegőt, de nagyon nem foglalkoztatott mikor egy újabb isteni csókot kaptam az előttem álló fiútól.

- Szerintem fejezzük be ezt nálam. - ajánlotta fel, mire én csak bólintottam és követtem. 

Nem tudom mennyit sétáltunk, de a hideg levegő már csípte az arcom és a cipő sem volt a nagyon kényelmes kategóriába sorolható. Talán 10 perc lehetett az út mégis egy örökkévalóságnak tűnt. Egy nagy házhoz érkeztünk, vagyis a körvonalakból erre következtettem. Ahogy beléptünk a házba, levettük a cipőket és kabátokat, majd hangtalanul a hálószobába mentünk.

***

Reggel mikor felébredtem a fejfájásom elviselhető volt mégis úgy döntöttem veszek  be egy gyógyszert, hogy még véletlenül se romoljon az 'állapotom'. Körbenéztem az ismeretlen szobában, majd megpillantottam a mellettem békésen szuszogó szőkeséget. Nem akartam felébreszteni, így csendben kikászálódtam az ágyból. 

-Hmm szőke és gyönyörű szép kék szemei vannak nem is olyan rossz párosítás. - gondoltam magamban. Kiléptem a szobából és megpróbáltam megkeresni a konyhát. Mivel az emeleten voltam és nem láttam annak értelmét, hogy itt főzzön valaki, ezért lebattyogtam a lépcsőn. Az utolsó fokoknál éreztem az isteni illatokat, így azokat követtem. Szinte biztos voltam benne, hogy nem egyedül lakik ebben a nagy házban, mert akár egy kisebb panziónak is elment volna és a fenti folyosón is legalább 4 szoba volt. Megálltam a konyhát és a nappalit elválasztó fal mellett és belestem. Csak egy ember volt benn, aki a tűzhelynél tevékenykedett.

- Jó reggelt! - úgy köszöntem mintha már ezer éve ismertem volna az illetőt. Ő is elmormolt valamit, majd engem nem is figyelembe véve tovább sütött.

- Merre találok gyógyszert és poharat? -  próbáltam oldani a hangulatot és amúgy is szükségem volt egy kis vízre.

- Balra a második fiókban van a tabletta a pohár pedig a pulton. - követtem az utasításait és elővettem őket. Engedtem csapvizet és az első korttyal lenyeltem a pirulát, majd kiittam a maradék folyadékot is a kis bögrémből.

- Köszönöm. Amúgy Amy vagyok te pedig?

- Liam. - fordult meg hirtelen. Ő is, de szerintem még én is falfehér lettem a megdöbbenéstől. Csak bámultuk egymást és nem szóltunk egy szót sem. Akartam mondani valamit minimum egy szót, hogy ne legyen kínos csend közöttünk, de egy hang nem jött ki a torkomon. Mintha megnémultam volna. Elég furcsán nézhettem ki, mivel csak tátogtam, mint egy hal.

- Én csak azt szeretném mondani, hogy.. - törte meg végül ő a csendet. Már nagyon izgatott a mondanivaló és, hogy mi sül ki belőle.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Hali! Egy újabb fejezetet hoztam nektek. Remélem, tetszik mindenkinek és mivel 

szünet van, próbálok hozni még, de nem ígérek semmit. Nagyon szépen köszönöm a 13 feliratkozómat ez egy nagyszerű ajándék volt számomra. Kívánok Boldog Karácsonyt az összes olvasómnak és ne feledjétek a Karácsony nem az ajándékokról, hanem a szeretetről.

Puszi: Szandra

Chapter 7.

/Liam szemszöge/

Mostanában elég nyúzott szoktam lenni. Én tudom mi az oka és ez egyáltalán nem jó a kapcsolatomra nézve. Szerintem már  a srácoknak is feltűnt, hogy valami nem jó nálam, hiszen már én magam is észrevettem, hogy nem ugyanúgy viselkedek, mint általában. Utálok titkolózni főleg olyan emberek között, akiket  a családomnak tekintek, de most muszáj volt. Mindennapjaimra ráillik a monoton jelző, ugyanis a stúdió és a házam közötti utat teszem csak meg és nem megyek sehova, mindennap ugyanazt csinálom és nagyon ritkán van az, hogy kikapcsolódnék. Ha egy kis társaságra vágyom, áthívom Sophiát akivel mindent meg tudunk beszélni és sokszor szavak nélkül is megy a kommunikáció. Így könnyebb nekem is és biztos, hogy nem mondok semmi rosszat.  Egy apró mozdulat, érintés és csók többet ér minden szónál. Észrevettem, hogy túl sokat gondolkozok. Eddig is sokat szoktam, de most még a megszokottnál is sokkal többet. A szabadidőm nagy része ezzel megy el.

- Liam. - hallottam meg barátnőm csilingelő hangját a  nappaliban ülve.  Feltápászkodtam a kényelmes kanapéról és elindultam a hang forrásához. A konyhában isteni illatok és finom ételek voltak. Igazán kitett magáért Sophia.

- Miért hívtál? - kérdeztem kis idő után. Amíg vártam  a válaszra odasétáltam hozzá, átöleltem a derekát és egy puszit nyomtam a nyakára.

- Kóstold meg kérlek. -  tartotta szám elé a főzőkanalat, amin gőzölgött az étel egy minimális része. Megízleltem a forró ételt, majd hümmögtem egy sort és megcsókoltam. Apró csók, amivel tudattam vele, hogy istenien főzött  meg a mai napra.

- Megjöttek. - szóltam Sophiának, aki éppen a szobánkban készülődött, mert elmondása szerint borzalmasan festett az otthoni ruhájában. Szerintem mindenhogyan jól néz ki, de Ő tudja.

- 1 perc és megyek, addig nyiss ajtót. - eleget tettem kérésének és kinyitottam a bejárati ajtót.

- Anya, apa de jó, hogy itt vagytok már vártunk benneteket. - köszöntöttem szüleimet, majd elvettem tőlük a kabátjukat és felakasztottam a fogasra és beljebb vezettem őket az ebédlőben, ahol leültünk és elkezdtünk beszélgetni. Pár perc múlva az emelet felől lépteket hallottam és tudtam, hogy nem sokára barátnőm is körünkben. Talán fél óra múlva újra csengettek. Sophia ment ajtót nyitni, hiszen valószínű, hogy az ő szülei érkeztek meg. Ez a nap egy kis családi délután volt, mert elég keveset találkozunk velük. Ők is leültek az asztalhoz, így végre neki láthattunk az ebédnek. Mindenki megdicsérte a mi kis konyhatündérünket, majd az evés befejeztével átültek a nappaliba, én pedig leszedtem a koszos edényeket és elkezdtem mosogatni. Őszintén megmondva utálok mosogatni, de mivel itt vannak a szüleink nem akartam veszekedést. Ahogy befejeztem társultam a beszélgetéshez. 5 óra körül egyszerre felállt az összes szülő és haza fele indultak. Kiosztottam a kabátokat, majd két puszival és egy öleléssel elköszöntem tőlük, majd miután kiléptek becsuktam mögöttük az ajtót. Nem tudom miben fáradtam el, de nagyon álmos voltam, ezért felballagtam  a lépcsőn, lefürödtem és bedőltem az ágyba. Az elmúlt napokban nem sokat aludtam, mert minden egyes mozgásra vagy fura hangra felébredtem, így nem voltak valami pihentető éjszakák számomra. Pár óra múlva éreztem, hogy besüllyed mellettem a matrac és valaki nyom egy csókot az arcomra, majd hozzám bújik és békésen elalszik. Követtem én is példáját és újra az álmok világába vetettem magam.

/Cara/

- Már mindent értek. Ezeket a furcsa viselkedéseket és, hogy miért is rabolt el Logan.- szólaltam hirtelen meg a nagy csendben. Mondanivalómat legfőképpen Amy-nek címeztem, de jobb, ha mindenki tud róla a szobából. Kicsit bánt, hogy nem árulta el nekünk, mert elvileg legjobb barátnők vagyunk, de lehet valami nyomós oka volt ennek.

- Igen? Miről és honnan tudsz mindent? - kérdezte a jobb oldalamon ülő lány.

- Jaj Brit ne játszd már a hülyét. Ez az egész sztori magától értetődő. Biztos vagyok benne, hogy Amandának ez a Liam, akiről nekünk beszél a pasija és szerintem a Logan-es sztorit is kitalálta, hogy titokban együtt lehessen vele. Az összes jel erre utal. - magyaráztam el neki felindulásomat.

- De miért talált volna ki ilyet? Velünk mindent meg szokott beszélni.

- Tudom, de ez volt a legésszerűbb válasz.

- Nem akarom megzavarni a ti fontos eszmecseréteket, de nem vagytok kíváncsiak az egész történetemre? - szállt be a beszélgetésünkbe a harmadik tag is.

- Öhhm... De igen, csak akkor ne hazudj nekünk. Úgyis észrevesszük.

- Oké. Hol is tartottam? Jah igen. Liam annak idején a legjobb barátom volt, és amikor elköltöztek egy kicsit összevesztünk. Aztán amikor a plázában találkoztam vele felhozta újra a régi hülyeségeit, ami ennyi év után is picit rosszul esett ezért gondoltam azt, amikor megkaptam a levelet, hogy Liam hívott oda, hiszen el is felejtettem addigra, hogy van még egy L betűs ember az életemben. Én meg nem gondolkoztam és boldogan mentem a találkozóra, hogy végre kibékülhetünk, de csak Logan undorító kis csapdájába kerültem. Innen már tudjátok a többit. - fejezte be Amy. Eléggé ledöbbentettek a hallottak. Teljesen mást gondoltam. Erre ki kellett találnom valamit, ami nem okozhat még több balesetet és nem lehet több kényelmetlen incidens.

- Ki van benne egy kis felejtésben? - gondoltam oldom egy kicsit a hangulatot. - Mondjuk pénteken este elmegyünk valahova bulizni rendben? Mindenkinek jól jön egy kis kapcsolódás. - egyetértően bólintottak. Ezek után mindenféle téma szóba került többek között kiveséztük a suliba járó fiúkat és az osztály legnagyobb r**ancait. Olyan éjjel 3 óra körül kapcsoltuk le a villanyt, de még koránt sem aludtunk. Megbeszéltük a pénteki napot illetve estét, majd egy 'Jó éjt' kíséretében mindannyiunk befeküdt a puha takaró alá és behunytuk a szemünket, hogy könnyebben és gyorsabban el tudjunk aludni.

---------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon sokat késett a rész, de sikerült megírnom. Én nem fárasztalak a mindennapi gondjaimmal. Remélem elnyerte a tetszéseteket. A következőt megpróbálom kicsit előbb hozni, de semmit sem ígérek ennyire előre.

Puszi: Szandra

Chapter 6.

Boldogan robogtam be a házba. Próbáltam nem nagy feltűnést kelteni, bár a kétnapos távollétem miatt elkerülhetetlen volt a fejmosás.

- Úristen te meg hol a bánatban mászkáltál?- ugrott a nyakamba Cara. Egy kicsit meglepett, hogy őt is itt találom, de nem bántam.

- Nem hallottuk a választ. - mondta apa szigorú tekintettel.

- Öhm egy közeli erdőben voltam eltévedtem és nem tudtam hazajönni.

- A telefont nem hülyeségből találták ki. - folytatta anya.

- Azt meg elhagytam.- muszáj volt nekik is ugyanazt füllentenem, mint Chris-nek.

- Ugye tudod, hogy most nagyon haragszunk rád és minimum 2 hét szobafogságot kapsz?- kérdezte újból anya.

- Igen- hajtottam le a fejem. Tudtam, hogy nem úszom meg sehogy sem, de legalább nem jöttek rá semmire. Még mindenkit megöleltem, majd a konyhába mentem, mert farkas éhes voltam. Elővettem mindenféle kaját és gyorsan megettem. Újból a nappaliba mentem, ahol mindenki ugyanúgy ült, ahogy otthagytam őket 5 perce. Nem különítettem nagy figyelmet rájuk, így felmentem a szobámba és lefürödtem. Nem sokkal később frissen, tiszta ruhában és vizes hajjal flangáltam fel-alá. Miután meguntam ezt a roppant fontos tevékenységem felnéztem pár közösségi oldalra és befeküdtem a pihe-puha ágyamba. Nem sokat aludtam az elmúlt napokban ezért hamar értem  jöttek az álommanók és elráncigáltak az álmok tengerébe.

Reggel ugyanazzal a jó kedvvel keltem fel, mint amilyen volt a tegnap. Felöltöztem egy laza itthoni ruhába és lementem a szüleimhez. Mivel ők el voltak foglalva az otthoni munkákkal és én jó kislány módjára nem akartam beleavatkozni, úgy döntöttem ma áthívom régen látott barátnőimet. Egy pici lelkizés és hatalmas hülyeségek között majd csak el leszünk.- gondoltam miközben a telefonom emeltem a fülemhez. Öhhmm helyesbítek emeltem volna, ha lett volna, de mivel nincs a vonalasat kellett használnom. Először tárcsáztam Britt-et. Ő pár csengés után felvette.

- Szióka! El tudsz jönni ma hozzánk? Csapunk egy csajos estét. - kérdeztem egyből.

- Szia! Persze hányra menjek?

- Mondjuk 6-ra. Az úgy jó?

- Oké akkor 6-kor találkozunk. Jah és ne feledd, ki leszel faggatva. Nah szia. - mire reagáltam volna már csak azt a förtelmes búgó hangot hallottam, ami azt jelentette, hogy kinyomott. Felhívtam Cara-t is és mivel neki sem volt egyéb dolga, így kezdetét vehette a készülődés. Elrendeztem a szobámban az alvó helyeket és az íróasztalomra pakoltam pár zacskó nasit és üdítőt is. Annyira siettem, hogy még volt egy órám az érkezésükig, ezért bekapcsoltam a TV-t és egy zene csatornán megálltam. Imádom a zenét főleg a pop-ot. Az összes számot végig dúdoltam vagy énekeltem, miközben twitteren lógtam. Épp hírek mentek a mai sztárvilágból, mikor hallottam, hogy valaki ráfeküdt a csengőre. Még mielőtt kiléptem a szobámból elkaptam egy mondatot.

Liam Payne kávéban úszott. - mondta a bemondónő, majd elkezdte bővebben kifejteni a cikk tartalmát, amit én már nem értettem. Nagyra tártam a bejárati ajtót és vártam, hogy barátnőim belépjenek, de helyette csak Kyle idegesítő mosolyát láttam.

- Kizártam magam bocsi. - ezzel el is tűnt a láthatárról. Épp be akartam csukni az ajtót, amikor megpillantottam Cara szőke loboncát. Amint oda értek hozzám köszöntöttem őket egy-egy öleléssel és feltessékeltem a szobámba mind a kettőjüket. Ledobták a cuccukat és elfoglalták a kiválasztott helyüket.

- Mi is történt veled? - kérdezte ezt a sablonos kérdést, amire én már többször is elmondtam a választ.

- Eltévedtem az erdőben.

- Ezt meséld be a 2 éve meghalt nagymamámnak. A szüleid talán bevették, de mi nem. - mondta szőke barátnőm. Ez a mondat egyszerre volt vicces is és aggasztó is. Sajnos már túl jól ismernek, egyszerűen képtelenség nekik hazudni.

- Emlékeztek Logan-re? - határozottan bólintottak, így elmeséltem nekik minden egyes kis részletet, hogy biztosan képben legyenek és megígértettem velük, hogy egy szót sem szólnak senkinek.

- Tudod mit nem értek, hogy hogyan jön a történetbe egy Liam nevű ember. - ráncolta össze a homlokát és értetlenkedett tovább Britt. Most jön a nagy kérdés, hogy elmondjam-e nekik a plázás esetet vagy inkább füllentsek megint valamit, amit nem biztos, hogy észrevesznek és elkönyvelhetem magamban azt, hogy jó színésznő vagyok vagy egyáltalán nem is kéne próbálkoznom a hazudozással.

-----------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!! Így Halloween alkalmából meghoztam az új részt. Ennél a résznél nagyon jó kedvem volt és szerintem ez meg is látszik, de ilyennek is kell lennie. Ha tetszett a rész komizzatok, pipáljatok vagy iratkozzatok fel.

Puszi: Szandra.

Chapter 5.

Gyönyörű időnk van ebben a nagyon szép parkban. A madarak csicseregnek, a mókusok ugrándoznak a fák ágain és kis gyerekek játszanak a homokozó és a hinta környékén. Velem van a legfontosabb személy az életemben a barátom is, Logan. Várjunk egy percre mi az, hogy Logan? Hiszen most csak álmodom, ez nem lehet a valóság. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de a tervem nem sikerül. Még egyszer neki leselkedtem. Megrebegtettem a szempilláimat, majd pislogtam párat és megcsináltam, kinyitottam a szememet. Körbe néztem, de a dohos falakon kívül nem láttam semmit. Ez nagyon aggasztott. Felidézném a tegnap estét, de nem nagyon tudom. Csak egyetlen egy dolog jut eszembe az, hogy hol vagyok és miért nem mentem el innen. Gyorsan fel akartam tápászkodni a hideg földről és elfutni csakhogy a lábam és kezem meg volt kötözve így esélyem sem volt a szabadulásra.

- Segítség. Hall engem valaki. Szabadítsanak ki. - kiabáltam hát, ha meghallja valaki a hangom. Pár perc múlva az ajtó nyílni kezdett és belépett rajta egy velem egykorú fiú. Az arcát még mindig nem láttam. Ahogy közeledett felém a kis ablakon beszűrődő fényben tisztán kivehetőek voltak a vonásai, amik örökre belevésődtek az eszembe. Egyre jobban közeledett és Én egyre jobban féltem. Amennyire csak tudtam hátráltam egészen addig, amíg a hátam bele nem ütközött a falba.

- Végre, hogy felébredtél. Hova menekülsz? Nem kell, tőlem félned nem csinálok veled semmit. Még. - tette hozzá az utolsó szót kicsit halkabban, de sajnos meghallottam és tudtam mire képes ez az elmebeteg ember.

- Mit akarsz tőlem? Mit követtem el ellened? Amúgy is honnan tudtad, hogy ott vagyok? Egy fontos személlyel lett volna találkozóm. Miért akarod meg keseríteni az életem?- vágtam a fejéhez a tömérdek kérdésem.

- Haha, akkor én fontos személy vagyok még neked? Nem is tudtam. Amúgy ahogy írtam szeretnék bocsánatot kérni és újra kezdeni mindent.-persze miután szakítottam vele hónapokig azt hallgattam,hogy 'Fogadj vissza', 'Bocsáss meg' és az ehhez hasonló álszent dumákat.

- Mi van? Te írtad azt a levelet és így akarsz bocsánatot kérni, azért, hogy megcsaltál azzal a lotyóval? Szerinted ezek után, hogy bezártál ide és megkötöztél megbocsájtok neked?

- Remélem, különben durvább eszközökhöz kell folyamodnom.

- Akkor sem érdekelnél, ha térden állva könyörögnél, és most azonnal engedj el nem vagyok holmi rabszolga, akit fogva tarthatsz. - kiabáltam rá Ő csak sóhajtott egyet és elindult felém.

- Te akartad. - kaján vigyorral az arcán, megragadta a karom és felrántott a földről. Ajkaimra tapasztotta undorító száját és erőszakkal megcsókolt. Hányni tudtam volna tőle. Amint távolabb kerültem tőle próbáltam kiszabadulni erős szorításából, de nem sikerült. Ahogy megmozdultam még jobban szorított magához. Innen már nem volt visszaút. Tűrtem, ahogy kezei egyre lejjebb csúsztak, majd kis idő múlva fenekembe markolt.

 Reggel mikor felébredtem nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam vagy tényleg meg történt a tegnap este. Újra körül néztem ebben a mocskos szobában, de semmi különöset nem vettem észre. Magamon is végig vezettem tekintetem és kissé szörnyülködve néztem a ruhámon végig, amit már csak pár szál cérna és a lélek tartott össze. Legnagyobb örömömre a kezeim és a lábaim szabadok voltak így gondoltam az utam is szabad. Halkan elosontam az ajtóig, hogy semmi feltűnést ne keltsek. Amint odaértem megragadtam a kilincset és teljes erőmet összeszedve megrántottam. Ennek hatására a kilincs a kezembe maradt. Magam szitkozódtam pár sort és újabb kiutat kerestem. A szoba másik felében volt egy kis ablak, amin talán kiférek. Odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Mivel nyitva volt gyorsan átbújtam rajta és körülnéztem.

-Mégis hova az Isten háta mögé hozott ez az állat-gondoltam magamba. Mindenhol fák, bokrok és a lehullott falevelek voltak. Valamiféle mocorgást hallottam ezért egyenes el kezdtem futni az erdő sűrűjébe. Kb. 10 perc erőteljes futás után nem bírtam tovább és megálltam egy fa törzsénél. Most a szokásosnál is éberebben figyeltem minden egyes neszt, hangot roppanást és zörrenést. Ahogy kipihentem magam újra útnak indultam majd nem sokkal később az autók hangjára lettem figyelmes. Rákapcsoltam egy kicsit és a hangot követtem. Még sohasem örültem ennyire egy kocsinak, sem mint most. Gyorsan felvettem a stoppolós pózt és kiálltam az útszélére. Számtalan autó elhaladt mellettem mire egy elkezdett lassítani és megállt. Sötétített ablakain semmit sem láttam.

- Jó napot! Merre felé megy?- kérdeztem meg illedelmesen az idegentől, bár mondjuk nekem mindegy volt hova megyek csak messze innen.

- Szia, Londonba. Elvigyelek ?

- Igen azt megköszönném. - Mondtam és gyorsan bepattantam az anyósülésre.

- Hogy hívnak?- kérdezte tőlem

-Amanda vagyok és Ön? - kérdeztem Én is vissza.

- Ugyan már nem vagyok annyira öreg, hogy magázódjunk. A barátaim csak Chris-nek hívnak.

- Értem.

-Mi járatban erre felé Amanda?

- csak eltévedtem az erdőben. - füllentettem egy kicsit. Mégsem mondhatom azt, hogy a volt pasim elrabolt és megerőszakolt az erdő közepén lévő viskóban. Még beszélgettünk egy kicsit és megtudtam, hogy 26 éves pedig sokkal idősebbnek nézett ki, legalább 30-35-nek. Ez alatt a röpke háromnegyed óra alatt olyan nagyon sok mindent nem tudtunk meg egymásról. Amikor már láttam az ismerős várost elkértem a telefonszámát és mondtam neki, hogy majd felhívom. Ne nézzetek hülyének, de egész kedves volt velem és úgy gondolom jó barátok lehetünk majd egy kis idő múlva plusz meg kell neki valahogy hálálnom a fuvart. Szerintem egy kávé keretében megbeséljük. Az utolsó kanyart is bevettem és innentől már futva mentem a házunkig.  A kis járdán keresztül az ajtóhoz siettem és boldogan rontottam be a házba. Otthon édes otthon.

Chapter 4.

Teltek a napok. Mire feleszméltem szerda volt. Egyrészt az utolsó tanítási nap a suliban, másrészt pedig ma este találkozom L-el. Meg mondom őszintén nekem csak egy név jut eszembe ezzel a betűvel kapcsolatban az pedig Liam. Tudásom szerint nincs másik olyan ember akinek ’L’ betűvel kezdődne a neve és még ismerem is. Szorgosan pakoltam a könyveket a táskámba és rohantam le a lépcsőn mivel késésben voltam. Még gyorsan befutottam a konyhába a reggelimért és elköszöntem mindenkitől egy-egy puszival vagy  a bátyám esetében egy öleléssel és már szaladtam is a suli felé. - Még jó, hogy 10 percre lakunk a sulitól. - gondoltam magamban. Befordultam az utolsó sarkon is és egy-kettőre az iskola kapujában találtam magam. Elmotyogtam egy gyors ’Jó reggelt’-et a portásnak mikor beléptem az ajtón és a termünkhöz mentem. Kopogás nélkül benyitottam mire tudatosult bennem, hogy a tanárom már javában tartja az órát.

- Amanda McCourtney mivel magyarázza a majdnem 10 perces késését?- kérdezte mérgesen a nyelvtan tanárom.

- Elaludtam tanárnő. Sajnálom. – válaszoltam és próbáltam olyan bűnbánó fejet vágni amilyet csak tudtam, nehogy most kelljen elmennem az igazgatóiba.

- Szerencséje van, hogy ez az utolsó nap különben ment volna az igazgatóhoz. Üljön le!- parancsolt rám. A helyemhez siettem majd leültem barátnőm mellé. Az óra további részében meghúzódtam és bújtam a könyvem. Amint meghallottam a csengőt és a tanár is elhagyta a termet felsóhajtottam.

- Mi volt ez a késés Amy?- kérdezte az egyik fiú.

- Nem tudom nem szólt a telefonom ébresztője reggel. - válaszoltam és itt be is fejeztük a beszélgetést. A nap további része zökkenő mentesen ment. Szerencsémre. 2-kor az utolsó órámról is kicsengettek. Minden cuccom belepakoltam a táskámba és indultam volna haza, ha valaki nem fogja meg a vállam.

- Mi van veled? Napok óta egy szót sem szólsz hozzánk. Olyan furcsa vagy mióta a plázában nekimentél annak a gyereknek. - mondta Cara miközben Britt helyeslően bólogatott.  

- Jaj, istenem nagyon sajnálom, de nagyon sok dolgom van és, hogy érted, hogy furcsa vagyok?-füllentettem egy kicsit. Mostanában nagyon sokat gondolkozok el értelmes és értelmetlen dolgokon is.

- Ha kérdezek, valamit nem is figyelsz, vagy csak bólogatsz. Órán is mondtam valamit, de mintha a falnak beszéltem volna. - tényleg kérdezett valamit nem is emlékszem rá. –gondolkoztam.

- Én tényleg sajnálom, és kérlek, ne haragudjatok rám, de mennem kell. -Ezzel ott hagytam őket. Nem vettem észre, hogy meg változtam volna. Vagy mégis? Na mindegy. Amint hazaértem elkezdtem készülődni.  A szobám sarkába hajítottam a táskám és bementem a fürdőszobába. Levetkőztem és a használt ruhám a szennyes tartó kosárba raktam. Engedtem a kádba forró vizet majd elmerültem a habok között.  Amint elegendő víz lett elzártam a csapot. Nagyon belemerülhettem a gondolkodásomba, ugyanis amikor felébredtem majdnem megfagytam. Gyorsan nyomtam a tenyerembe a kedvenc tusfürdőmből és bekentem vele a testem minden porcikáját majd lemostam magamról. Ugyan ezt megcsináltam a hajammal, azzal ellentétben, hogy most sampont raktam a kezembe majd jól beledörzsöltem barna hajamba. Leöblítettem és kiléptem a kádból. Megfogtam a törölközőm magam köré tekertem és kihúztam a dugót. Amíg lefolyott a víz, addig teljesen szárazra töröltem a bőröm.  A hajam szerencsére gyorsan megszárad így csak párszor kellett át dörzsölni majd 5 perc szárítás után teljesen vízmentes volt. Még kimostam a kádból a megmaradt habot és kiléptem az ajtón. Elsétáltam a szekrényemhez és beálltam elé majd megpróbáltam valami viselhető kicsit melegebb ruhát kirángatni. Sajnos nem nagyon tudok rendet tartania a szekrényemben. Egyszer összepakolom, egy hétig talán normálisan néz ki és utána ugyanolyan, mint az előtt. Inkább nem is szenvedek vele. Bár összepakoltam volna, mert ennek a következménye az lett, hogy a kupacba pakolt cuccaim kidőltek egyenesen rám.  Mondhatom szép látványt lehetett. Különösebb képpen most nem foglalkoztam most azzal, hogy hogyan rakom vissza őket, inkább összeszedtem a kiválasztott darabokat és magamra kapkodtam.

 

Nem sminkeltem csak fújtam magamra a Cher Lloyd parfümömből. Előkerestem a telefonom majd zsebre vágtam a készüléket és némi pénzt is vittem magammal. Felhúztam kedvenc tornacipőm és belebújtam a pulcsimba és indulásra készen voltam.  Még ránéztem az órára, ami 7:26-ot mutatott.  Hívtam egy taxit. Miután ki mentem a bejárati ajtón gondosan bezártam és elindultam a járda felé. Pár perc múlva egy kisebb fényáradatra lettem figyelmes, és ahogy közeledett rájöttem, hogy ez az Én fuvarom lesz. Amint megállt előttem beugrottam az autóba és bediktáltam a pontos címet. 8 óra előtt egy-két perccel érkeztem meg a megbeszélt helyre. Csak vártam, vártam és vártam, de nem jött így fél óra múlva úgy döntöttem,hogy veszek egy kávét és haza sétálok. Az italom viszonylag hamar megkaptam ezért kifelé vettem az irányt. A meleg végig járta a torkom miközben kicsiket kortyoltam a forró koffein bombából. Útközben át kellett mennem egy sötét sikátoron. Ilyenkor nagyon félelmetes így kicsit jobban siettem. Már majdnem kiértem a végére mikor valaki megfogta a csuklóm.

- Szia. Sajnálom, hogy késtem nagy volt a forgalom a városban. - mondta. Az arcát nem láttam, de a hangját ezer közül felismertem volna és ez nem Liam-é volt…

-------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok meg is érkezett a következő rész.. Ehhez nem fűzök túl sok mindent úgyhogy remélem tetszett. Komikat és pipákat szivesen fogadok..

Puszi: Szandra

Díj 1.

Megkaptam életem és persze a blog első díját is. Nagyon szépen köszönöm Kármen B.-nek!!!

Díj szabályai:

1.Írj 11 dolgot magadról.(most nem tudnék mit írni de az előző díjaknál sokat írtam magamról).

2.Válaszolj 11 kérdésre.

3.Tegyél fel 11 kérdést.

4.Küldd tovább 11 embernek.

 

11 dolog rólam:

1.Szeretem a lila színt.

2.Nem tudnék zene nélkül élni.

3.Most 9. osztályos vagyok.

4.Imádom a barátaimat.

5.Utálom ha valaki a családomat vagy a barátaimat szidja.

6.Ez életem első saját blogja.

7.A tesóm nagyon szépen rajzol.

8. Van egy hugom.

9. Nincs háziállatom.

10.Szeretnék kimenni Londonba.

11.Nagyon örülnék egy kiskutyának.

 

Válaszaim:

1.Mi a hobbid?

Szeretek röplabdázni. Mondhatjuk úgy, hogy ez a hobbim

2.Ismered a Lawson-t?

Szeretem..

3.Ha igen, szereted és ki a kedvenced?

Ryan és Andy.

4.Szerinted Danielle Peazer szép?

GYÖNYÖRŰ.

5.Láttad már ,,Az ördög Pradát visel'' című filmet?

Nem láttam vagyis teljesen biztos nem.

6.Kedvenc sorozatod?

Sok van..

7.Rihanna vagy Beyoncé?

Rihanna.

8.Szereted Rita Ora-t?

Igen szeretem.

9.Vélemény Miley Cyrus-ról?

Imádom a számait,de szerintem régen sokkal jobban nézett ki és a mostani klipjei is elég furcsák. Ezektől eltekintve szeretem.

10.Tetszik a Wrecking ball című száma?

Egyszerűen imádom.

11.Mit kérdezzek még?

Nem tudom mit szeretnél?

 

Kérdéseim:

1.Szereted a  The Wanted-ot?

2.Van háziállatod?

3.Hány éves vagy?

4.Szoktad nézni az X-Faktor-t?

5.Taylor Lautner vagy Taylor Swift?

6.Kedvenc kaja?

7.Milyen zenéket szoktál hallgatni?

8.Vélemény a BTR-ről?

9.Hányadikba mész?

10.Szeretsz olvasni?

11. Ha igen mi volt az utolsó könyv amit elolvastál?

 

Blogok:

Live For Today

The Big Dumb Theory

It's my life.(The sun is gone,but I have the light)

London 1D and me

Please,play me fair

You Are ,My New Life

Sweet heart School*

Forever Young

A Kiválasztott

Notice me,take my hand

Complicated

 

Nem sokára hozom a következő részt már fejben kitaláltam az egészet csak be kell írnom a gépbe..

 

Chapter 3.

Volt már olyan érzésed, hogy gyűlölsz és egyben kedvelsz is egy embert? Vagy olyan , hogy nagyon megbántott, de már nem érdekel? Esetleg, hogy még mindig szereted ennyi év után?Velem most pont ez történt.  Pár évig nem is gondoltam rá, ha mégis akkor csak gyűlöletet éreztem iránta. Egyik nap ültem a szobámban és a kedvenc sorozatomat néztem vagy éppen bámultam a falamon lévő posztereket és közben hallgattam a tévét. Már megszoktam, hogy egyszer jó máskor pedig iszonyat hamis hangú emberek vannak a műsorban és ezt a zsűri is közli velük, de egy mégis felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerűen elképesztő hangja volt tökéletes, utánozhatatlan és nagyon ismerős. Elmélkedésem közepette tekintetem a képernyőre emeltem és  megláttam Őt. Ahogy tisztán kiénekelt minden hangot ahogyan mozgott és mosolygott. Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy teljesen elvarázsolt. Ettől a perctől kezdve változott meg bennem minden. Elő jöttek azok  a szép emlékek amikor arról ábrándozott,hogy énekes lesz. Ezen elmosolyodtam. Mindig annyira  beleélte magát a mesélésbe mintha már megtörtént volna Vele. Emlékszem az első próbálkozására. Nagyon szomorú volt mert nem sikerült neki olyanra amilyenre szerette volna, de egy percig sem pazarolta az idejét gyakorolt és küzdött az álmáért. Ennek meg is lett az eredménye.1-2 éve még csak a tehetségkutató műsorban tudta meg mutatni a hangját,  ma meg már egy egész világ ismeri a bandájával együtt. Amiket nekem akkor mondott és megálmodott, valóra vált Neki. Innentől tudtam, hogy minden meg fog változni, figyelemmel kísértem a karrierjét és csak néha-néha utána néztem, hogy mi történik most vele és merre van a világban. Nem voltam és vagyok olyan nagyon nagy rajongójuk, hogy bármit megtegyek értük Én bőven megelégszem azzal is ha már a tévében láthatom. Csak pár számuk tetszik mert szívhez szólóak és tökéletesen kimutatják az érzelmeket. Lehet,hogy ez a 'rajongás' teljesen nem felejteti el velem a történteket, mégis úgy érzem, hogy mindenkinek jár egy második esély. Mióta találkoztam Vele ezen agyalok. Minden nap, ha van egy kicsi szabadidőm nem jut más eszembe csak ez a téma és mindig ugyan oda lyukadok ki ahogy az előbb is. Múltkor mikor beszéltünk nagyon rosszul esett, hogy így kellett beszélnem Vele de nem tudtam mit mondjak. Teljesen lefagytam. Sajnos ezen már nem tudok változtatni. Ez idő alatt nagyon megéheztem és ezt a hasam is jelezte mert akkorát kordult, hogy legalább fél London hallotta. Elindultam a konyhába. Amint beértem a töltöttem magamnak egy pohár gyümölcslevet és elővettem a hűtőből pár előre elkészített szendvicset majd az asztalhoz fordultam.

-Te jó ég megakarsz ölni vagy mi?- kérdeztem imádott bátyámtól, aki csak vigyorogva nézte ahogy én halálra ijedek.

-Nem dehogy.- tiltakozott egyből még mindig azzal a mosollyal a fején.

-Jah persze. Amúgy hogy-hogy itthon vagy nem úgy volt,hogy este jössz haza?

-De igen csak elkellett menniük valahova és így haza jöttem nem akartam zavarni. - miközben ezt mondta  megettem még azt a pár falatot és a tányért a mosogatóba raktam.

-Ohh milyen udvarias vagy bezzeg itthon nem tudod ezt csinálni. – remélem ezt nem hangosan mondtam ki.

-Hogy mondtad?

-Mi? Nem mondtam semmit.- hiába próbáltam menteni magam nem jött be. Felállt a székéről és egy most jön a visszavágás arccal lépkedett felém.Egyre jobban közeledett ami azt jelentette, hogy vagy futok vagy megvárom mi a büntetés. Már épp leakartam lépni, de a gondolkodásom alatt olyan közel ért hozzám, hogy nem tudtam kibújni a karjai közül. Mivel elég erős ahhoz, hogy felemeljen meg is tette és a nappali felé vette az irányt.

- Mit akarsz csinálni?

- Egy perc és meglátod. - ezzel a mondattal 'ledobott' a kanapéra és el kezdett csikizni mint az őrült. Annyira nem vagyok csikis,de Ő mindig megtalálja a gyengepontjaimat. Visítva nevettem és már könyörögtem Neki, hogy hagyjon békén, de ez nem nagyon izgatta. Szerencsémre pont megszólalt a csengő.

- Megyek kinyitom - amilyen gyorsan csak tudtam el is menekültem előle. Amíg kiértem az ajtóig volt annyi időm, hogy megigazítsam a ruhám és újra összefogjam a hajam. Kinyitottam a zárat majd az ajtót és körülnéztem. Nem láttam senkit ezért becsuktam az ajtót vagyis inkább csuktam volna ha nem akadt volna meg egy papírdarabon, ami egy piros rózsaszálhoz volt erősítve. Felvettem a földről és bevittem a házba. Nem foglalkoztam Kyle kérdéseivel egyből a lépcsőhöz mentem. A szobám fele vezetett a további utam. Kerestem egy vázát amibe bele rakhatom a növényt, hogy ne hervadjon el olyan gyorsan. Nem találtam mást csak egy hosszúkás üveg poharat. Gondoltam ez is jó lesz. Amint a virágot belehelyeztem, leraktam az asztalra a törékeny tartóval együtt. A  levél ez idő közben az ágyamon pihent. Odabattyogtam majd leültem a puha,rúgós matracra és a kezembe vettem a levelet.Felbontottam a borítékot a körmöm segítségével és elolvastam a benne található üzenetet.

Sajnálom ami történt kérlek beszéljük meg. Találkozzunk szerdán a Starbucks sarkánál 8-kor L.

------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok!! Itt a 3. rész. Sajnálom, hogy ennyit kések minden résszel de nagyon sok dolgom van és az új suli sem könnyű. Nah de nem fecsegek itt többet. Szerintetek ki küldte a rózsát? Tippeljetek kíváncsi vagyok ki mit gondol. Nem árulok el semmit a következő részig legyen majd meglepetés.. Szeretném meg köszönni a pipákat amiket az előző részekhez kaptam és az egy komit is.. Szeretlek titeket. Legalább egy komi és egy pipa után hozom a következő részt.

Puszi: Szandra

Chapter 2.

**Visszatekintés**

Egy idegesítőn pittyegő hangra ébredtem. Reménykedtem benne hogy csak halucinálok, de amikor kinéztem az ablakon csalódnom kellett ugyanis a szembe szomszédhoz egy hatalmas teherautó tolatott be.

-Ki az az őrült,aki reggel korán ilyen hangzavart csinál?-fortyogtam magamban amíg rá nem jöttem valami fontosra.

-Várjunk hisz szemben Liam lakik. - gondolkoztam továbbra is hangosan, amíg rendbe szedtem magam és egy normális ruhát vettem fel. Lefele vezetett utam a lépcsőn s amint a végéhez értem az ajtóhoz siettem. A gyönyörű fából faragott barna tárgy egy kisebb nyikorgással nyílt ki miután elforgattam a zárban a kulcsot és lenyomtam a kilincset. Kilépem a kellemesen fújó szélbe és ugyanazzal a mozdulattal mint az előbb becsuktam az ajtót mögöttem. Átgyalogoltam a  túloldalra Liamék kertes kis házához. Kicsit sietősebbre vettem a lépteimet mert még sem volt annyira jó idő mint ahogy az előbb megállapítottam. Ahogy az ajtóhoz értem két erős ember majdnem elsodort a kanapéval. Máskor biztos szóltam volna nekik amiért nem vettek észre de most fontosabb dolgom is akadt mint ezzel a két gorillával veszekedni, így tovább mentem a nappalijukba, ami igencsak üresnek bizonyult.

-Liam itt vagy?- kérdeztem

-Igen mindjárt megyek.- pár másodperc múlva megjelent Ő is a helységben és eléggé meglepődhetett, hogy ott állok előtte mert ami a kezében volt doboz a földön landolt.

-Te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte tőlem.

-Hát nem is tudom kicsit se feltűnő ez a kamion reggel azzal a förtelmes hanggal.-mondtam kicsit mérgesebben majd eszembe jutott az amiért jöttem.-Jah igen miért van itt  és hova viszik a cuccaitokat?

-Gyere velem egy nyugisabb helyre és mindent elmondok.-bólintottam bár már nagyon türelmetlen voltam.Újra kiléptem a hűvös levegőbe csak most Ő is követett. Az utca sarkához érve elfordultunk jobbra és 5 perc sétálás után a kedvenc parkomba érkeztünk meg. Az első szabad padon helyett foglaltunk majd belekezdett.

-Tudod az van hogy ahh ez nem egyszerű..

-Nyögd már ki.- szóltam rá kicsit hangosabban. Szerintem senki se volt még olyan ideges mint én itt és most.

-Jó oké az van hogy elköltözünk Londonba. Nem akartam hogy tudj róla mert tudtam hogy kiakadsz.-mondta a szemembe nézve. Nem értettem hogy miért mondta ezt vagyis igen csak azt nem tudtam honnan tudja.

-Mi..miért hiszed azt, hogy kiakadok?

-Ugyan már látom szemedben a csillogást mikor meglátsz és a viselkedésedből is egyértelmű, hogy szerelmes vagy belém-teljesen ledöbbentem.Olyan kedves és szerénynek ismertem meg erre most ezeket vágja a fejemhez, azt hiszi hogy csak ő van a világon. Persze kell egy pici önteltség de ezt már nem bírta a tűrőképességem. Betelt a pohár. Az eddig összegyűlt feszültséget nem tudtam visszatartani így könnyek formájában el is hagyták a testem.

-Azt hittem a legjobb barátok mindent elmondanak egymásnak és nem titkolóznak. Tudom, hogy nekem is el kellet volna mondanom de nem akartam tönkretenni a kapcsolatunkat és nagyon rosszul esett ahogyan mondtad. Mintha Te lennél az utolsó pasi a világon.-sírva mondtam az egészet. Nem csak azért, hogy itt hagy és nem látom, hanem mert eszembe jutottak a közös szép emlékek amiket ezzel a mondatával elrontott. Nem tudtam mit csinálni és Ő sem szólt már egy szót sem csak nézett ki a fejéből, ezért felálltam a padról és hazafelé kezdtem el futni.Még hidegebb lett  ahogy át szeltem ezt a pár utcát, de nem tudott érdekelni. Semmit sem éreztem akkor csak gyűlöletet. Gyűlöletet azért mert titkolózott mert elvesztettem a legjobb barátom és egyben az első szerelmemet mert ennyire bunkó lett velem. Amint látótávolságon kívül voltam leültem az út szélére és gondolkoztam. Nem érdekelt ha megfázok. Nem érdekelt ha itt helyben elrabolnak vagy ha soha se jutok haza. Úgy éreztem kitéptek egy kis darabot belőlem. Ez egy kicsit nyálasan hangzott viszont teljesen igaz volt. Sokan azt hiszik, hogy ez csak egy őrült diákszerelem és elfelejtjük az idő múlásával, de nem így van, ez az időszak az elejétől a borzalmas végéig az emlékezetembe véste magát. Nekem Ő volt az első olyan fiú az életemben akit tényleg szerettem és még a legjobb barátomnak is mondhattam.

*Visszatekintés vége*

Ezt nem hiszem el miért pont vele kell találkoznom? Mit követtem el amiért büntet a sors? - amíg a múltam és az előbb gondolt kérdések kavarogtak a fejemben valaki megköszörülte a torkát. Gyorsan a hang irányába fordultam, bár ne csináltam volna ezt az apró mozdulatot.

-Régen láttalak.-mondta mintha mi sem történt volna. Persze még mindig ott éktelenkedett az a folt a pólóján amit nem is bántam már.

-Jah.-vágtam oda neki kicsit flegmán miután felidéztem a pár évvel ezelőtti emlékeket.

-Figyelj nem kell velem ennyire bunkónak lenni, nem tettem semmit ellened.

-Tényleg?Én még nem felejtettem el az otthon történteket de ahh minek is magyarázok neked úgy sem értenéd meg mi játszódott le bennem.-ezzel a szavakkal hagytam ott. Ahogy körbenéztem sok kíváncsi és meglepődött arcot láttam de valahogy nem érdekelt. Inkább csak karon fogtam a barátnőimet és elindultam a kijárathoz. Most már csak azt kéne kitalálnom mit fogok mondani nekik. Az igazat nem mondhatom el hiszen senki sem tudja hogy akkor pontosan mi történt csak én.

Ez én kis titkom marad..

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna a 2. rész. Sajnálom, hogy ilyen sokáig várattalak titeket de nem volt időm persze ez nem mentség. Ha tetszett a rész komizzatok és iratkozzatok fel....

Puszi: Szandra

Chapter 1.

/Amanda szemszöge/

-Hey Cara nem kéne hazamenni?? Már nagyon későre jár.-mondtam a barátnőmnek aki nagyon jól érezte magát egy  buliban de én már kevésbé.

-Ajj Amy én még nem akarok hazamenni.-valászolta két tánc lépés között.

-Jó én leléptem.

-Oké szia.

-Szia. -köszöntem el tőle és elindultam haza. Elkértem a kabátom a ruhatárból és kiléptem az ajtón. A hideg szél megcsapta az arcomat. Kicsit fáztam ezért jobban összehúztam a meleg ruhadarabot magamon és mentem tovább a kihaltnak mondható utcán. Lépéseket hallottam a hátam mögül. Mikor megfordultam már nem hallottam tovább a lépések zaját ezért újból elindultam.p Épp egy sikátor mellett haladtam el amikor valaki befogta számat és elráncigált. Próbáltam tiltakozni, de erősebb volt nálam így nem tehettem semmit. A falnak szorított.

-Hello cica.-teljesen bűzlött a pia szagtól a lehelete. Jó én se voltam valami józan és ezt be is vallom, de ő egyenesen részeg.

-Nem vagyok én a cicád engedj el. -próbáltam magabiztosnak tűnni és kiszabadulni a kezei közül, de nem ment. Kezdtem teljesen megijedni.

-Most azt csinálod amit mondok vagy nagyon megbánod.-előhúzott egy kést a zsebéből és felém mutatta. Erre már tényleg nagyon megrémültem és elkezdtem kapálozni. Nagyon rossz ötlet volt tőlem mert a cselekedetemre meglendítette a kést felém és megszúrt..

-Neeeee. -zihálva, verejtékezve ébredtem fel.-Még jó hogy csak egy álom volt. Annyira valós ak tűnt. -gondoltam magamban majd rápillantottam az órámra.

- 7 óra remek mit csinálok egésznap?? -kérdeztem leginkább magamtól mivel nem volt otthon senki. Anyu és apu dolgozik a bátyám meg egyik haverjánál. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és elindultam a lépcső felé.Lecsoszogtam rajta és bementem a konyhába reggelit csinálni.Szerintem még a csiga is legyőzött volna olyan gyorsasággal vettem elő a hozzávalókat és sütöttem meg pár palacsintát.Elő kerestem a hűtőből a nutellát és egy kanalat a fiókból majd leültem a pulthoz. Szép lassan ettem. Az utolsó pár falatnál jártam amikor kaptam egy sms-t.  Feloldottam a billentyűzetet és megnéztem. Ez állt benne:

Szia Ami!! Mi jót csinálsz ma??? Nem lenne kedved eljönni vásárolni  Brit-tel és velem??? Hívj ha megkaptad..

Puszi: Cara

Megettem a maradék kaját és tárcsáztam barátnőm számát.

-Szió. Na jössz???- kérdezte egyből.

-Szia. Van más választásom

-Hmm had gondolkozzam...Nincs.

-Akkor 9-kor a pláza előtt?

-Oké . Szia.- én is elköszöntem majd bontottam a vonalat. Felsétáltam a fürdőbe és elkezdtem készülődni. Fogmosás, fésülködés,smink. Úgy gondoltam csak egy laza sminket rakok fel ami szempillaspirálból és szemcerkából állt. Majd beálltam a szekrény elé és elkezdtem kutatni valami viselhető ruhát.Ezt vettem fel mivel most Londonban  hűvös van egy picit és amúgy sem szeretek kiöltözni:

Menet közben még felkaptam a táskám, a telefonom és a pénzem,felvettem a cipőm és bezártam az ajtót. Gyorsan hívtam egy taxit. Amint megérkezett bepattantam és megmondtam  a pontos címet.9 előtt 5 perccel ott álltam a kapuban. Először Brittany  jött meg. Köszöntöttem ahogy ő is engem és vártunk, mert Cara most is elkésett. Úgy 5 perc múlva  meg is jelent közöttünk, majd váltottunk pár szót  és elindultunk a boltok sokaságába.  Körbejártuk az egész plázát, de szerencsére nem feleslegesen mert minden boltban vettünk valami apróságot. Így jó sok nehezebb és könnyebb szatyor volt a kezünkben.

-Lányok álljunk meg egy kicsit, teljesen elfáradtam. -mondta Brit amire mindenki odafigyelt körülöttünk csak én nem, ezért neki mentem valakinek. Teljesen idiótán éreztem magam mert ahogy észleltem volt nála egy  pohár aminek a tartalma a pólójára ömlött.

-Annyira sajnálom véletlen volt nem akartam.-szabadkoztam majd rápillantotta áldozatomra. Először nem tudtam ki ő majd leesett.

-Liam. Liam Payne???

-Amanda??

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ez lett volna az első rész kérlek komizattok és utána hozom a kövi részt..

Puszi: Szandra

Prologue

Sziasztok Amanda vagyok és 17 éves. 14 évesen költöztünk Londonba Wolverhamptonból. Sok mindenen mentem keresztül ezalatt a pár év alatt.A szüleimmel élek egy nyugodt környéken. Mondhatni itt már unalmas az élet. Van egy bátyám akit Kylenak hívnak és már 21 éves. Nagyon szoros a kapcsolatunk ezért a régi barátait is nagyon megkedveltem. Most egy londoni középiskolába járok 2 barátnőmmel. Nem mondanám jónak de rossz tanulónak sem magam. Mindig kitalálunk valami hülyeséget de ki kell élveznünk az élet minden egyes percét.Sokat szoktunk eljárni a belvárosba hülyülni, vásárolni vagy egyszerűen csak sétálni ami egy kis kikapcsolódást jelent számunkra. Ez nem volt máshogy azon a bizonyos napon sem amikor megváltozott az életem..

Remélem olvasni fogjátok és lécci komizzatok.

Puszi: Szandra

Szereplők:

Amanda McCourtney:

17 éves barna hajú barna szemű lány aki Londonban él  a családjával és 2 legjobb barátnőjével.Ő a legfiatalabb a hármas csapatból.. Okos nem fél kimondani a véleményét és nem érdekli hogyha más fura lánynak gondolja.Egyszer szeretne megtanulni gitározni.

Liam Payne:

20 éves barna hajú és szemű fiú. A One Direction tagja.Nagyon nagy szive van és kedves minden emberrel. Fantasztikusan énekel.

Jenna Smith:

18 éves barna göndör hajú és barna szemű lány.Okos,kedves. Nagyon sokat nevet nem szeret szomorú lenni. Szeretne meg tanulni zongorázni.

Harry Styles:

19 éves barna hajú és zöld szemű fiú.A One Direction legfiatalabb tagja. Nagyon jól énekel sokat hülyéskedik de ha a lányok vannak a közelben átváltozik egy igazi szívtipróvá.

Brittany Sparks:

18 éves vörös hajú és barna szemű lány.Okos,nagyon jó tanácsokat tud adni és elképesztően tud táncolni. Amikor csak teheti nevet.

Zayn Malik:

20 éves barna hajú és barna szemű fiú. Ő is a One Direction tagja és egyben Bradford rossz fiúja is.Énekelni nagyon jól tud. Nehezen nyílik meg mások előtt.

Cara Ross:

18 éves szőke hajú, kék szemű lány. Nagyon okos és meglehetősen jó ritmusérzéke van.Profi táncos szeretne lenni. Szeret sokat pletykálni. Rengeteget van a barátaival.

Louis Tomlinson:

21 éves barna hajú kék szemű fiú.A One Direction legidősebb tagja.Jól énekel nagyon sokszor csíkosban láthatjuk.

Brooklyn Bans:

18 éves sötétbarna hajú barna szemű lány.Vicces és őrült de ez már megszokott. Nagyon szeret enni és ezt nem is titkolja . Nagyon jó hangja van csak nem meri megmutatni mások előtt.

Niall Horan:

20 éves szőke hajú kék szemű fiú.A One Direction egyik énekese.Nagyon jól tud gitározni. Írországból származik.